A zálogjog új szabályai [antikvár]

7 ELŐSZÓ Az évtized társadalmi és gazdasági változásai közepette alig figyelünk fel arra, milyen gyors ütemben változik a technikai környezet. A teljes pénzforgalom elektronikus útra terelődik, a bankjegyet felváltja a bankkártya, munkahelyünk a számlavezető bankkal home banking kapcsolatban áll, néhány billentyű lenyomása elég a pénzünk lekötéséhez, vagy átutalásához, egyre több szó esik az értékpapírok immaterializációjáról. Miért állna ellen a jogszolgáltatás a korszerű technikai eszközök által kínált előnyöknek - a fénymásoló, a telefax, a szövegszerkesztő, a CD jogtár mindennapi életünkhöz tartozik. A számítástechnika lehetőségeit kihasználva a cégeket 1988 óta számítógépen tartják nyilván. 1993-ban a Magyar Országos Közjegyzői Kamara megkezdte a hagyatéki eljárásban való felhasználás céljára a közjegyzők őrizetében lévő végintézkedések számítógépes nyilvántartását. Ha lassan is, de folyik az ingatlannyilvántartás számítógépes rendszerre való átállítása. Megállapítható, hogy a belátható jövőben hazánkban is valósággá válik az „on line" kapcsolódás a közhiteles nyilvántartásokhoz. A közjegyző feladata a jogszolgáltatásban elsősorban az, hogy a jogalkotó által megszabott hatáskörében eljárva és a részére biztosított eljárásjogi eszközök megfelelő alkalmazásával járuljon hozzá a jogviták megelőzéséhez, a bíróságok munkaterhének csökkentéséhez. A közjegyző a felek közötti jogviszonyt a jövőbeni biztos, vagy esetleges jogi következményeket számba véve oly módon rögzíti a közokiratban, hogy az a felek kapcsolatát a jövőre nézve egyértelműen és félreérthetetlenül meghatározza és szükség esetén alapja legyen a végrehajtást elrendelő bírói döntésnek. E feladat ellátása a jogi tudáson kívül nagyfokú kreativitást, fantáziát, jövőbe látást feltételez. Akkor amikor az Internet az elektronikus okiratok közjegyzői hitelesítéséről tudósít, de amint látjuk az elektronika közvetlen közelünkben is óriási teret nyer, egyre archaikusabbá válnak a közjegyző eszköztárának egyes elemei: a közjegyzői okirat összefűzésének, a sorok kihúzásának szabályai, stb. Vajon a közjegyzői tevékenység jövőre irányuló jellege kellő fogékonysággal párosul-e a jövő eszközeinek elfogadásában, alkalmazásában, saját feladataink újrafogalmazásában. Hagyományosan a jogügylet szóban vagy írásban jön létre, legyen az eszköz a kő, a pergamen, vagy a papír, az eredmény az ember számára közvetlenül érzékelhető. Ha elfogadjuk az eszközök sorában az elektronikát - például a jogügyletek vagy jognyilatkozatok elektronikus adatátvitel útján jutnak el a címzetthez - számos új megoldandó problémával számolhatunk. Az ún. „elektronikus okirat" nem ölt testet és az ember számára közvetlenül nem érzékelhető, az adatátvitel ugyan má-