Acta Juridica et Politica Tomus VII. Fasciculus 1. [antikvár]

1 Angliában már igen korán, a XII—XIII. század folyamán kialakult az egymás mellett eljáró nagy és kis jury, a vádemelésre hivatott és az ítélkező esküdtszék intézménye.1 Anglia példáját mintegy félévezredes késéssel Franciaország is követte, ahol az 1789. július 9-től magát joggal Alkotmá-nyozó Gyűlésnek (Assemblée Constituante) nevező testület alkotta meg azt a francia jog történetében' mérföldkövet jelientő törvényt, melynek rendelkezései alapján az első francia esküdtszékek a törvény létrejöttét követő esztendőben, 1792-ben megkezdhették működésüket.2 A tartományokra szakadt Németországnak még további évtizedekre, az 1848. évi párizsi februári forradalmat hamarosan követő német forradalmi eseményekre volt- szüksége ahhoz, hogy a Rajna vidéki tartományok bevált példája nyomán országszerte új típusú bíróságok, polgári jellegű esküdtszékek járhassanak el bűnügyekben a burzsoázia érdekeit súlyosan sértő feudális bíróságok helyett.3 Hazánk is csak meglehetősen későn, szintén 1848-ban, a magyar márciusi polgári forradalom eredményeként jutott el a fejlődésben odáig, hogy az 1848: XVIII. tc. legalább a sajtóvétségek elkövetőire megteremtse az esküdtbíráskodás bevezetésének a lehetőségét. Angliát most figyelmen kívül hagyva, igazat kell adnunk A. J. Visinsz-kijnek, aki azt a történetileg helyes és igen találó megállapítást vetette papírra, hogy »az esküdtbíróság ama intézmények rendszerének egyik láncszeme volt, amelyet a burzsoá demokratikus mozgalom az abszolutizmus ellen folytatott harc során létesített«.4 És valóban, miként egyik régebbi tanulmányunkban már utaltunk erre, a magyar Vormärz, a Fiatal Magyar- 1 Bónis György—Sarlós Márton: Egyetemes állam- és jogtörténet. (Budapest, 1957.) 160. s a köv. 1.; Mitteis, Heinrich: Der Staat des hohen Mittelalters. (Weimar, 1953.4) 303. s a köv. 11. 2 Godechot, Jacques: Les institutions de la France sous la Révolution et l'Empire. (Paris, 1951.) 120. s a köv., 127. s a köv. 1.; Lepointe, Gabriel: Histoire des institutions du droit public français au XIXe siecle 1789—1914. (Paris, [1952.]) 375. s a köv. 11.; Mathiez, Albert: A francia forradalom. (Budapest, 1957.) 101. 1.; Bónis— Sarlós: Egyetemes állam- és jogtörténet. 334., 355. 1. 3 Fehr, Hans: Deutsche Rechtsgeschichte. (Berlin, 1948.4) 241. 1.; Härtung, Fritz: Deutsche Verfassungsgeschichte vom 15. Jahrhundert bis zur Gegenwart. (Stuttgart, [1954.]6) 219. 1.; Hellbling, Ernst C.: Osterreichische Verfassungs- und Verwaltungsgeschichte. (Wien, 1956.) 369. 1.; Bónis—Sarlós: Egyetemes állam- és jogtörténet. 389., 395. 1. 4 Visinszkij, A. J.: A perbeli bizonyítás elmélete a szovjet jogban. (Budapest, 1952.) 20. 1. — Megjegyezzük, hogy »alkotmánybiztosítékká-« az angol jury is csak a XVIII. század végén vált. Bónis—Sarlós: Egyetemes állam- és jogtörténet. 161., 283. 1. 3