Bővebb ismertető
Közel negyven év telt el azóta, hogy az 1949. augusztus 20- án elfogadott Alkotmány lefektette az ülnökbiráskodás elvét. A nem hivatásos bírák itélkezésben való részvétele az igazságszolgáltatás demokratizmusának kiszélesítését jelentette A népi ülnököknek részt kell venniük minden olyan első fokú ügy tárgyalásában, amelyekben az élettapasztalatuk nem nélkülözhető és amelyekben kifejezésre kell juttatni a biróság előtt álló állampolgárok számára azt, hogy a konkrét ügyben hozott döntés egyben a társadalom erkölcsi sulyu értékitélete is. A népi ülnökök részvétele az itélkezésben azóta is változatlanul érvényes alapelv, noha a bevezetése óta eltelt idő alatt sok változáson s fejlődésen ment át főként, ami a népi ülnök funkcióját illeti. A szakbíró segítőtársaként a társadalom képviseletében a választók meggyőződését, nézeteit viszi a biróság falai közé. Az ülnökök élettapasztalatukra, valamint egészséges jogérzetükre támaszkodva segitik az itélkezést s cselekvően hozzájárulnak ahhoz, hogy biróságaink állami, társadalmi és gazdasági rendünket védő, az állampolgárok jogait és törvényes érdekeit biztositó feladataikat eredményesen ellássák. Népi ülnökeinket az eljárási törvények értelmében ugyanazok a jogok illetik meg és ugyanazok a kötelességek terhelik mint a hivatásos bírókat. Joguk van bizonyos peres cselekményeket a hivatásos bírók helyett is elvégezni.