Alkalmazott társadalombiztosítás-tan [antikvár]

Az 1989-90. években hazánk egyértelműen „a többpártrendszert, a parlamenti demokráciát (...) megvalósító jogállamba való békés átmenet" (Alkotmány preambuluma) mellett kötelezte el magát. Azóta tekinthető az ország „demokratikus jogállamnak" [Alk. 2. § (1) bek.], amelyben a jog kitüntetett helyet foglal el: az előző rendszert a jog eszközeire támaszkodva bontotta le és építi fel az újat. Míg a többpártrendszer és a parlamenti demokrácia kereteinek megteremtése a jogalkotás számára alig néhány hónapot vett igénybe, a központilag irányított vagy tervgazdaság átalakításához hosszabb időszakra (évtizedre) van szükség. Új igények és elvárások iránti fogékonyság, s ezek elterjedése vezethet az új rend, illetve rendszer megteremtéséhez. Az új szociális-gazdasági struktúrák és rend kiépítése során nem hagyhatók figyelmen kívül az előző jogrendszert meghatározó alapelvek, értékek és szokások megváltoztatásának nehézségei, gyakran bonyolult, önellentmondásoktól sem mentes elosztási mechanizmusok, berögzött meggyőződések felszámolása. Különösen nehéznek mutatkozik piacgazdasággá átalakítani egy olyan gazdasági rendszert, amelyet a „politikum" (egypártrendszer és népi demokrácia) hozott létre és tartott fenn. Alkotmányunk preambuluma azonban nem egyszerűen piacgazdaság megvalósítását tűzi ki célul, hanem a gazdasági rendszer szociális változatát rendeli el. A piacgazdaság olyan verzióját kell tehát jogilag megteremteni, amelyben nem csupán a. szabadságjogok (a jogok katalógusának első generációja) és a iustitia commutativa érvényesül, hanem a jogot meghatározó értékek között megjelenik a iustitia distributiva, az elosztásbeli igazságosság is mint a szociális jogok egyik fő megalapozója (a jogok katalógusának második generációján keresztül). A jogok katalógusának második generációja nyomán válik egy piacgazdaság jogilag szociális piacgazdasággá. A szociális piacgazdaság megvalósításában komoly feladat hárul a társadalombiztosításra és az egyéb szociális ellátásokra. Miként Helmut COING megállapítja: a szociális ellátások és „a társadalombiztosítási jog a piacgazdasági rendet »szociális piacgazdasággá« teszi". A magyar Alkotmány pedig a következőképpen fogalmaz: „A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak." [70/E § (1) bek.], amelyet az állam "a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével" [(2) bek.] valósít meg.