Általános közigazgatási ismeretek 5. [antikvár]

Részlet a könyvből1. Az Európai Unió felépítése és működése 1.1. Az európai integráció fejlődése 1.1.1. Az európai integráció létrejötte Az európai egység ideája több évszázados gondolat, szellemi, politikai irányzat, mégis reális alapot egy intézményesített Európa létrehozására csak a második világháború tanulságai teremtettek. Ekkor értették meg először a hangadó politikai erők Európában, hogy a békés egymás mellett élés és a gazdasági prosperitás hosszú távú biztosítéka egyedül egy, a közös érdekekre épített, szupranacionális alapon működő integrációs intézményrendszer lehet. A második világháború után kettészakadó Európa nyugati felében hamar felismerték azt is, hogy a kétpólusú világrendszerben az öreg kontinens csak egységben lehet versenyképes, növelheti politikai és gazdasági befolyását. Az egységesülés folyamatának további ösztöntője volt Németország helyzetének, illetve a francia-német ellentétnek a rendezése. A francia-német együttműködés biztonsági garanciáinak megteremtését célozva hirdette meg Róbert Schuman, francia külügyminiszter 1950. május 9-én tervét, amely lerakta az európai integráció, a későbbi Európai Unió alapkövét. A Schuman-terv a német szén és a francia vasérc közös piacának megteremtését tűzte célul, amely - amellett, hogy lehetetlenné tette az önálló háborús készülődést - számos gazdasági előnnyel is járt. A terv javasolta, hogy a francia-német széntermelést egy közös főhatóság alá rendeljék egy olyan szervezet keretében, amelyhez más országok is csatlakozhatnak. A francia javaslatot a Német Szövetségi Köztársaság pozitívan fogadta. A britek azonban elutasították a szupranacionális alapon létrejövő szervezethez való csatlakozást. A Benelux-államok és Olaszország viszont jelezték csatlakozási szándékukat. Franciaország, az NSZK, Olaszország, valamint Belgium, Hollandia és Luxemburg végül 1951. április 18-án írták alá Párizsban az Európai Szén- és Acélközösségről, az ESZAK-ról ([European Coal and Steel Community - ECSC), más néven Montánunióról szóló szerződést, amely 1952. július 25-én lépett hatályba. A Montánunió intézményrendszerének kidolgozásakor a szupranacionális föderatív jegyek kerültek előtérbe. Az eredeti koncepció szerint a szervezet élén egy független bürokratákból álló ún. Főhatóság állt volna, amelynek tagjait ugyan a kormányok jelölik ki, de amely már teljesen önállóan, a közösségi érdekek figyelembevétele alapján cselekszik. A Főhatóság végül nem teljesen az elképzelések szerint jött létre, mivel nemzetekfelettiségét ellensúlyozandó a tagállamok szakminisztereiből létrehozták a Tanácsot, amely kormányközi testületként a Főhatóságot ellenőrző, valamint jogalkotó szervként működött.