Artisjus 1996 [antikvár]

részlet »A SZERZŐI JOG ALAPVETŐ EMBERI JOG« Az ENSZ Közgyűlésének 1948. évi Egyetemes Nyilatkozata az Emberi Jogokról 27. §(2) 1. Bevezetés és rövid jelentés a szerzői jogosultaknak 1. Az ARTISJUS Szerzői Jogvédő Hivatal 88 éves életerős fája 1995-ben ismét egy egészséges évet mutató, széles évgyűrűt vehetett a derekára. Ez a fa az elmúlt évtizedekben sok súlyos vihart kiállt, de ezekből megerősödve került ki. Jogelődünk, a MARS Zeneszerzői és Zeneműkiadói Szövetkezet 1920 és 1947 között sikeres perekkel alapozta meg a vendéglősöktől, szállodáktól való szerzői jogdíjbeszedést, a bálok, koncertek jogdíjainak érvényesítését pedig az tette lehetővé, hogy a rendezvények rendőri engedélyezésének feltételévé vált a szerzői jogdíjak befizetése is. 1925-ben a Szövetkezet Európában az elsők között kötött jogdíjszerződést rádiótársasággal. 1927-ben ez a szervezet a szerzői jogvédő társaságok nemzetközi szövetségének, a ma több mint 150 tagú CISAC-nak egyik alapítója volt. 1930-ban Budapesten tartották a CISAC Kongresszusát (és ezután ismét 1990-ben is). 1947-1960 között előbb jogszabállyal egyesítették a három addig is tényleges monopóliummal bíró zenei nyilvános előadási, zenei hangfelvétel jogosítási és színpadi szerzői jogvédő szervezetet. Jogszabállyal biztosították részére a kizárólagos közös jogdíjkezelési jogot, de egyúttal elvették nyugdíjpénztárának ingatlanvagyonát. Ezután erősen beszűkítették a jogdíj-érvényesítési lehetőségeit (így pl. 1949-től a Rádióval csak átalány rendszerű jogdíjra, nem pedig arányos jogdíjösszegre lehetett szerződést kötni). Vezetőinek megválasztása helyébe azok miniszteri kinevezése lépett. A túlélésért folyó harc mintegy két évtizede után 1960 és 1980 között a szervezet visszakapcsolódott a külföldi jogvédő szervezetekkel kötött nemzetközi kölcsö- nös képviseleti szerződések hálózatába, perek és tárgyalások hosszú sorával rendezte a vitatott Bartók Béla-jogdíjörökség sorsát, és - jogi monopolhelyzetére építve -jól működő nemzetközi irodalmi, színpadi és zenés színpadi ügynökséget hozott létre. A 80-as évek a hazai és nemzetközi szerzői jogfejlesztésben való részvétel miatt voltak különösen sikeresek: az ARTISJUS SZJH-nak döntő szerepe volt a számítógépi programok és elektronikus adattárak szerzői jogvédelme, valamint a kábeltelevíziós és az elektronikus magánmásolásokra tekintettel fizetendő jogdíjak bevezetésében. Az ARTISJUS az ENSZ szakosított szervezetének, a Szellemi Tulajdon Világszervezetének egymás után két szerzői jogi igazgatót (majd főigazgató-helyettest) is adott. Belső szervezete és munkája is fejlődött: a számítógépek új meg új generációjának alkalmazásával az ARTISJUS áttért a számítógépes adatfeldolgozásra. Az 1990-94-es évek - a rohanó infláció szorításában - egyrészt a piacgazdasági körülményekre való áttéréssel, másrészt a fokozatos szervezeti demokratizálással teltek el. Az ARTISJUS, visszatérve a 30-40 év előtti gyakorlathoz, vidéki kirendeltségeket hozott létre (a hat kirendeltség ma már „on line" számítógépes vonallal kapcsolódik központi számítógépünkhöz), jogdíjtarifáit differenciáltabban, a műszaki fejlődést is tükrözve, és az inflációt követve évről évre adta közre, felosztási szabályait modernizálta, egységbe foglalta, és miniszteri jóváhagyással erősítette meg. Ennek az időszaknak a még az inflációt is beszámítva egyre javuló gazdasági eredményeit már ez az Évkönyv is mutatja. 1988 után megszűnt az ARTISJUS monopolhelyzete 79