Áruforgalom [antikvár]

I. ALAPFOGALMAK 1. A SZOKÁSOKTÚL AZ ÖNÁLLÓ JOGÁGAK MEGJELENÉSÉIG Már az ősközösségi társadalomban is voltak olyan "szabályok", amelyek ismétlődő élethelyzetekben meghatározták az emberek magatartását. Ezek a "szabályok", azaz a szokások az államalakulás utáni időkben is továbbéltek, bár jelentős átalakuláson mentek keresztül. Egy részük alkalmatlanná vált arra, hogy a rabszolgatartók érdekeit kifejezze, más részük viszont alkalmasnak mutatkozott a kialakult uralkodó osztály érdekeinek védelmére, s ezért megtartásukat az államhatalom biztosította. Igy lett az "életképes" szokásból szokásjog: A szokásokból keletkező szokásjog mellett és mind gyakrabban helyett, megjelenik a törvény, amelyet eleve a hatalmon lévő osztály igényének megfelelően alakítottak ki. A törvény érvényesülését elősegíti, hogy az az isteni eredettel felruházott uralkodótól származik. Ezek a törvények a kialakult vagyonjogi viszonyokat védelmezték. Az állam és az egyház vagyonának eltulajdonítását halálbüntetéssel sújtották, s a kártérítés a dolog értékének a harmincszorosát is elérhette. A feudális államban a jog kiemelkedő szerepet játszott a földesúri-jobbágyi viszonyok kialakulásában, fejlődésében. Kezdetben az anyagi ás eljárásjogi szabályok nem különültek el, és összekeveredtek a büntető és magánjogi /polgári jogi/ normák is. A feudális földtulajdon védelme, a jobbágyok kizsákmányolásának biztosítása a büntetőjog révén történt, igy az anyagi és eljárásjog elszakadása itt következett be először. Az eljárásjogban ez idő tájt az un. formális /kötött/ bizonyítás érvényesült, ami annyit jelent, hogy a bizonyítékok értékét a törvény előre meghatározza. Voltak egész, fél, negyed stb. értékű bizonyítékok.