Átépítés [antikvár]

Bevezetés Ebben a kötetben a Comitatusban megjelent cikkekből és tanulmányokból, valamint a folyóirat magját alkotó kutatócsoport zárótanulmányaiból válogattunk. Szükségesnek érezzük azonban azt is, hogy önkormányzati szemlénket is dokumentáljuk, ezért az alábbiakban három szerkesztői cikket közlünk, a Comitatus céljait és problémáit bemutatandó. Program és „varázslat" Régi értelmiségi illíjzió, hogy elgondolásaink leírásával változtathatunk a világ dolgain. A szó elszáll — az írás nyomot hagy. A gondolatok néha megelőzik korukat, néha visszhangra találnak, de szerencsés esetben annyira felerősítik egymást, hogy a gondolatok ereje arra a „varázslatra" is képes talán, hogy a politikai döntésekre is befolyása legyen. „A szó nem gondolatközlésre, csak az író szórakozására való" — írta Szatmári Sándor a Hiába trilógia Jövő című utópiájának első soraként. A szakmai folyóiratok legnagyobb veszélye, hogy szinte csak az ott publikáló szerzők és barátaik olvassák. A megyei folyóiratok kis példányszámuk és a teijesztés korlátai miatt még ennél is szűkebb kalitkába záiják az ott megjelent gondolatokat. A központi — fővárosi — médiumokban a vidéki szerző, nyilatkozó vagy vitapartner csak olykor-olykor, vagy csak „sormintaként" szerepelhet — nem azért mert nem kíváncsiak a véleményére — hanem, mert egyszerűen nincs „kéznél". Kevés teret kapunk, mert messze vagyunk Budapesttől, szervezni kellene a velünk való kapcsolatot, de ki ér arra rá, amikor a saját helye is bizonytalan. Nincs aki menedzseljen bennünket— magunkat kell menedzselnünk. Minden megyében kell, hogy legyen legalább néhány, de lehet, hogy félszáz olyan szakember, aki a közigazgatással és az önkormányzatokkal összefüggő jogi, közgazdasági, igazgatásszervezési, társadalompolitikai, szociológiai és ökológiai és ezekhez kapcsolódó történeti, statisztikai, földrajzi, falukutatási, várospolitikai stb., stb. kérdésekkel komolyan foglalkozik. Ha sikerül őket összefognunk és egy országos — ha úgy tetszik „megyeközi" — fórumon megszólaltatni, megjelentetni gondolataikat, magányos kutatásaik eredményeit közösen hasznosíthatnánk. Ha sikerül megnyerni olvasótábornak — sőt esetenként tudósítónak, inteijiíalanynak vagy cikkírónak — a megyei közgyűlések tagjait és tisztségviselőit, a városi és a községi polgármestereket, az önkormányzati hivatalok vezetőit és szakértóit, vagyis a tágabb szakmai közvéleményt, akkor az önkormányzatok elméleti és gyakorlati működési kérdéseinek megoldását is elősegíthetjük. COMITATUS, magyarul annyit jelent: megye. Önkormányzati Szemlénk azonban nem kíván bezárkózni a „megyekutatás elefántcsonttornyába", teret ad megyei önkormányzatokat pártoló írásoknak is, de fő célja, hogy fórumot adjon az egymásnak mellérendelt önkormányzatok párbeszédének.