Az abszolutizmuskori levéltár I. [antikvár]

BEVEZETÉS Az abszolutizmuskori levéltár" (a Magyar Országos Levéltárban őrzött levéltári anyag „D" betűvel jelölt szekciója) az !849 és 1867 közötti neoabszolutizmus időszakában működött magyarországi országos hatáskörű általános közigazgatási (egykorú kifejezéssel: „politikai") hatóságoknak A Magyar Országos Levéltárban őrzött irathagyatékát tartalmazza. Ez az irathagyaték a jelzett hatóságok saját iratain kívül olyan iratokat is tartalmaz, amelyek e hatóságoklioz a nekik alárendelt területi hatáskörű szervektől azok megszűnése után bekerültek, vagy összbirodalmi hatáskörű szervektől azok átszervezését követően mint magyarországi vonatkozásúak nekik adattak át. Az abszolút- ^ izmuskori levéltár tartalmazza ezen kívül a visszaállított erdélyi udvari kancellária iratanyagát s az 1860-ban meg- l^jJj szüntetett bécsi minisztériumok erdélyi vonatkozású iratait is. Nem tartoznak az abszolutizmuskori levéltárba a Í-'^S,^ neoabszolutizmus korában működött erdélyi országos kormányhatóságok iratai (ezeket lásd az „F" szekcióban). !J Nem tartoznak az abszolutizmuskori levéltárba a politikai hatóságoktól független magyarországi pénzügyigazgatási szervezet iratai sem (ezeket lásd az " szekcióban). A „D" szekcióban találliatók viszont azoknak a szakigazgatási szerveknek az iratai, amely szervek a politikai hatóságok felügyelete alatt működtek (építészeti hivatalok, gyakorlati okokból az adóügyi számvevőség is,bár ennek főhatóságává 1850. november l-jével a pénzügyi hatóság vált), s végül az egész közigazgatástól függetlenített magyarországi cs. kir. államszámvevőség iratanyagának a selejtezéstől megmenekült része. A „D" szekció egységei különböző helyekről és időpontokban kerültek az Országos Levéhár őrizetébe. Míg az „A", „B", „C", ,JE", „F" szekciók egy-egy feudáliskori kormányhatósági levéltár anyagát foglalják magukban, amely levéltárak az Országos Levéltár 1874/75-ben történt átszer\'ezése kapcsán azzal intézményileg egyesültek, abszolutizmuskori levéltár mint intézmény annakidején nem létezett, s e kifejezés az Országos Levéltárban őrzött fondoknak egy olyan együttesét jelöU, amely a levéltári anyag tudományos szempontú rendszerezése folytán jött létre. Az abszolutizmuskori levéltár történetének leírását az 1860. évi Októberi Diploma enüítésével kell kezdenünk. E .diploma" (tulajdonképpen: pátens) részlegesen megszüntette a Habsburg birodalom kormányzatának centralista jellegét. Az ugyanakkor kiadott Jegfelsőbb kéziratokban" az uralkodó elrendelte a cs. kir. belügyminisztérium, vallás- és közoktatásügyi minisztérium és igazságügyminisztérium feloszlatását és a magyarországi és erdélyi ügyek kormányzatára a magyar illetőleg az erdélyi udvari kancellária visszaállítását. Magyarországi országos politikai hatóságként a cs. kir. helytartóság helyébe az 1848 előtti mintára szervezett m. kir. helytartótanács lépett. Az ezeknek megfelelően végrehajtott átszervezés során a megszüntetett bécsi minisztériumok általános irattárából a magyarországi és az erdélyi vonatkozású iratokat kiválogatták és - ügyviteU szempontból, előiratokként - a két újjászervezett udvari kancelláriának adták át. (Az igazságügyminisztérium átadott iratainak megmaradt - 1956-ban el nem égett - töredékét lásd az „0" szekcióban.) A megszűnt cs. kir. minisztériumok elnöki iratanyaga azonban teljes egészében osztrák kézen maradt s annak magyarországi illetőleg erdélyi vonatkozású iratai ma sincsenek az Országos Levéltár őrizetében. A visszaállított m. kir. helytartótanács sem kapta meg jogelődjeinek teljes iratanyagát: a politikailag kényes, a volt rendszert kompromittáló ehiöki és rendőri, igazságügyi iratokat összecsomagolták és Bécsbe szállították. Ekkor kerültek a Haynau-féle hadseregfőparancsnokság rendőri osztályának iratai, valamint a katonai és polgári kormányzóság rendőri osztályának illetőleg jogutódjának, a főkormányzóság elnökségének, valamint igazságügyi osztályának iratai a bécsi rendőrminisztéríumba, majd onnan a k. k. Kriegsarchiv őrizetébe. Ugyanakkor a Wmdisch-Gratz-féle hadseregfőparancsnokság politikai és közigazgatási osztályának irattára, Geringer megliatalma-zott császári biztos irodájának illetőleg jogutódjának, a magyarországi helytartóságnak elnöki irattára, a katonai és polgári kormányzóság illetőleg jogutódja, a főkormányzóság áhalános irattára s a rövid életű, Benedek-féle 1860. évi helytartóság ehiöki irattára a bécsi államminisztérium kezelésébe, majd onnan a Haus-, Hof- und Staatsarchiv őrizetébe került. (Ezek az iratok a két világháború között visszakerültek Magyarországra.) A visszaállított helytartótanács csak a Bécsbe nem szállított irattárak birtokába jutott. Ezeket az irattárakat a helytartótanácsi levéltár - amely 1848 és 1860 között is folyamatosan működött, a mindenkori országos közigazgatási hatóság alárendeltségében -az 1848 előtti helytartótanács irathagyatékával együtt kezelte. A kiegyezés után a helytartótanácsi levéltár, az 1848 előtti és az 1860 utáni helytartótanácsi iratokkal és az 1849 és 1860 között működött cs. kir. hatóságok ide került irataival a belügyminisztérium alárendeltségébe került, a magyar és az erdélyi kanceUáriai levéltárak feletti felügyeletet viszont a király személye körüU magyar miniszter vette át. A magyarországi cs. kir. hatóságok Bécsbe szállított iratai a dualizmus korában Bécsben maradtak.