Az adatvédelmi biztos beszámolója 1999 [antikvár]

Az 1999-es év - van alap hinni, hogy reményeink megalapozottak - jelentős fordulat kezdete: Magyarország nemzetközi elismertsége az információs jogok terén fontos határponthoz közelít. Az Európai Unió adatvédelmi irányelve ugyanis akként rendelkezik, hogy adatkezelésre személyes adatot az Unión kívüli harmadik országba főszabályként akkor lehet csak továbbítani, ha az adott, EU-n kívüli ország megfelelő szintű védelmet biztosít. A megfelelő védelem szintjét a belső jog és a nemzetközi kötelezettségek vállalása és teljesítése alapján kell megítélni. A vizsgálatot ténylegesen végző munkacsoport - amint azt elnöke hangsúlyozta - a papírosjogon túl a joggyakorlatot, az eleven jogot is számításba veszi. A követelmények igencsak szigorúak. De azt, hogy a kívülről szemlélődő tekintet mit tart elismerésre érdemesnek - figyelemmel arra, hogy mi magunk belül vagyunk -, csak részben láthatjuk. Olykor - közvetlen tárgyunknál maradva, és tudva azt, hogy, különösen a szektorális adatkezelés tekintetében, egyes uniós tagállamokban is kívánnivalót hagy maga után a védelem jelenlegi szintje -, nem nélkülöz minden alapot az a vélekedés, hogy a még kívülállóval szemben szigorúbbak a követelmények, mint a már révbe jutottal. Talán némi gyanakvás is előfordul a jelöltekkel szemben. Mindenesetre a "megfelelő védelem" elismerését - bizonyára helyesen - nem adja könnyen Brüsszel. A jog az élet felszíni jelensége, a papír türelmes, nekem is meggyőződésem, hogy a "valamely uniós országban létező legkevesebb védelem" elérése nem lehet elegendő az elismertséghez. Az "uniós elvárások" normatív részükben világosak, de úgy látszik, nem ez a vizsgálódás kizárólagos tartalma. A magyar adatvédelmi törvény 1992-ben mg a kontinens legjobbjai közé tartozott, az uniós irányelv azonban későbbi, benne a személyes adatok kezelését megszabó jogintézmények kidolgozottabbak. Igaz, az 1999-es módosítás a hatályos jogot az uniós joghoz valamelyest közelítette, és igaz az is, hogy az Adatvédelmi Biztos Irodája, ha többféle értelmezésben is lehetséges volt, mindig az irányelvnek megfelelő értelmezést követte.