Az államfő jogállása a Weimari Köztársaságban [antikvár]

I. FEJEZETáltalános áttekintésA) A KÖZTÁRSASÁG SZÜLETÉSE1. § 1918. november 9-én a császári időszak utolsó kancellárja, Max von Baden még az uralkodó tudtával a kormányfői tisztséget Friedrich Ebért szociáldemokrata politikusra ruházta. Ez volt az utolsó kísérlet a monarchia fenntartására. Az Ebért vezetésével megtartott - még a régi miniszterekből álló - első kormányülésen ugyanis felvetődött a kormányzóság kérdése.^ Ez a német trónbetöltést is meghatározó porosz alkotmány szerint a trón megüresedése esetén átmeneti állapotot jelentett, annak újbóli betöltéséig. A császárságot azonban már nem lehetett megmenteni: még ennek a napnak a délutánján Berlinben kikiáltották a köztársaságot. Németországon forradalmi hullám söpört végig, az államhatalom gyakorlására forradalmi szervek alakultak.2. § A Népmegbízottak Tanácsa. A kormányfői tisztség Friedrich Ebért általi átvétele átmeneti állapotot teremtett a császári alkotmány és a fona-dalom között. A régi kabinet tevékenysége csak néhány napig tartott, s hamarosan forradalmi szervek alakultak.A szociáldemokraták (többségi szocialisták) még november 9-e délutánján tárgyalásokat kezdtek a független szociáldemokratákkal (független szocialisták), és másnap koalíciós egyezményt kötöttek. Ebben megállapodtak, hogy a kabinet kizárólag szocialista politikusokból áll, a nem szocialista^ Huber 5. köt, 688, 689. o.33