Az állami és jogintézmények változásai a XX. század első felében Magyarországon [antikvár]

ELŐSZÓ A Jogtörténeti Értekezések e legújabb, immár 13. kötete — úgy véljük — ismételten tanúsítja az interdisciplináris kutatások hasznos voltát. A jogtörténészek és történészek számos új tudományos eredményt tartalmazó tanulmányaiban az alkotmánytörténetet a választójog és a gyülekezési jog alakulásának, a századelő közjogi problémáinak sokoldalú elemzése, továbbá az államformával összefüggésben a kormányzói jogkör kiterjesztésének vizsgálata képviseli. Az állampolgári jogok témaköréhez szorosan kapcsolódik a kifejezetten szakjogágtörténeti analízis. - A közigazgatástörténet témái közül a helyi-területi igazgatás, illetve egyes szakigazgatási ágak: a művelődési és a szociális igazgatás néhány problémájának jogi szabályozása, valamint az önálló magyar külügyi apparátus kiépítése került előtérbe. Gazdagítja a témaköröket egyik jelentős tudományos intézményünk, a Római Magyar Intézet létrehozását és működését bemutató munka. A rokontudományok művelőinek hagyományos együttműködését, a tematikai közeledés mellett - a többi között - általában a kutatási módszerek és a feldolgozás metodikai hasonlósága: a levéltári források, az országgyűlési és egyéb dokumentumok s a korabeh szakirodalom és pubhcisztika egjmttes felhasználására való törekvés is jellemzi. Bízunk benne, hogy e kötet a XX. század magyar állami és jogintézményeiről, azok változásairól eddig kialakult képet teljesebbé, színesebbé, árnyaltabbá teszi s egyben a további kutatásoknak is ösztönzést ad. Budapest, 1983. március hó A szerkesztő