Az egyházi perrendtartás [antikvár]

Az Egyháznak, mint tökéletes társaságnak, melyet maga az Istennek egyszülött Fia, az Úr Jézus alapított, megvan isteni Alapítójától adott törvényhozási joga. Ezen jogot ősidőktől fogva gyakorolta az Egyház. Bölcs törvényeivel szabályozta hiveinek életét, sőt az újra alakuló európai állami életnek is irányt adott, törvényhozását inspirálta s az állami törvények alkotásánál saját törvényeinek készletével döntő befolyást gyakorolt. A törvények azonban mindig az idők szükségleteinek megfelelően alakulnak s mint napjainkban az állami életben látjuk, állandóan szaporodnak. Nincsen év, hol egy-egy ország törvényhozó testülete ne gazdagítaná alkotmányának tárházát új törvények egész sorozatával. A törvények ezen egymást követő sorozata folytán azután megtörténik az, hogy régibb törvények elavulnak s feledésbe mennek, majd kétség támad az iránt is, vajjon érvényben vannak-e még? Sokszor a későbbi törvények látszólagos ellenmondásban vannak korábbi törvényekkel s ezen állapot kinzó bizonytalanságot kelt a törvénynek őreiben is s igy támadt föl az egyházi törvénykezés terén is sok aggodalom, melynek egyik ország püspökei már régebben e szavakkal adtak kifejezést: obruimur legibus!