Az emberi jogok nemzetközi törvénye [antikvár]

BEVEZETÉS1 Előzmények Az Emberi Jogok Nemzetközi Törvényét az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, valamint az ehhez kapcsolódó két fakultatív jegyzőkönyv alkotja.2 Az emberi jogok már a Nemzetek Szövetsége Egyezségokmányában (Covenant of the League of Nations) is kifejezésre jutottak, amely többek között a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) létrehozásához vezetett. Az 1945-ös San Franciscó-i Konferencián, amelyet az Egyesült Nemzetek Alapokmánya megfogalmazása céljából tartottak, az egyik javaslat az volt, hogy az „Ember Alapvető Jogainak Nyilatkozatát" is foglalják az Alapokmányba, azonban a javaslatot nem vizsgálták meg, mert sokkal részletesebb vitára lett volna szükség, mint amire akkor lehetőség volt Az Alapokmány világosan beszél „az emberi jogok és az alapvető szabadságok mindenki részére, fajra, nemre, nyelvre vagy vallásra való tekintet nélkül történő tiszteletben tartásának előmozdításáról és támogatásáról" (1. cikk, 3. bekezdés). A „jogok nemzetközi törvénye" kihirdetésének gondolatát többen úgy tekintették, mint amely az Alapokmányban alapvetően benne foglaltatik. Az Egyesült Nemzetek Előkészítő Bizottsága, amely a San Franciscó-i Konferencia záró ülése után rögtön összeült, javasolta, hogy a Gazdasági és Szociális Tanács az első ülésén hozzon létre az emberi jogok előmozdításával foglalkozó bizottságot az Alapokmány 68. cikke értelmében. Ennek megfelelően 1946 elején megalakították az Emberi Jogok Bizottságát (Commission on Humán Rights).