Az erdőbirtokossági társulatokról [antikvár]

Az erdők szabályozott kezelésének gondolata igen régi keletű. Sokan szeretik úgy feltüntetni az abból fakadó kötelezettségeket, hogy azoknak, csak a tulajdonosra nézve kedvezőtlen vonatkozásait emelik ki. Pedig az, hogy "az erdő korlátozott rendelkezésű tulajdon", nem hordoz magában hátrányos előírásokat még a tulajdonosra nézve sem. Azzal viszont tisztában kell lenni annak, aki erdővel foglalkozik, hogy sohasem rövid távon kell gondolkozni, hanem emberöltőkben. Aki megismeri az erdőt, aki megtanulja megbecsülni az erdőt, az hamarosan rájön, hogy a törvény nem korlátoz, nem öncélúan szabályoz, hanem -ahogyan a rómaiak is hirdették- a törvény szabaddá tesz, azaz a törvény szabta keretek között mindenki szabadon tevékenykedhet. Régebbi törvénykezés tanulságaként ide kívánkozik egy mondat II. József 1781-ben kiadott erdőrendtartásából. "Mindazonáltal azt naponként tapasztaltuk, hogy az Országnak ezen megbetsülhetetlen kíntse igen kevésre betsültetik, és annak gondos meg-megtartása elmulattatik, mellyből következik, hogy az Erdők, s Berkek töbnyire kimillés nélkült, és rend felett való módon vágattatnak, vagy egészen ki-irtatnak, vagy némelly hellyeken Szödös hellyé tsináltatnak, némelly hellyeken a jövendőbéli nevelkedésekre, és szaporodásokra való vigyázatlanság miatt el-pusztult állapotra juttatnak, úgy annyira, hogy hanemha valamelly Rend-tartás, és a Fa levágásában bizonyos Norma minden különös Személly Javára, és a köz haszonra nézve ezen kimilés nélkült való, és káros levágásnak binzonyos Határai, vagy Regulai nem szabatnának, valójában lehetne tartani attól, ne talám idövel azon helységek-is, mellyeknek határai Erdőkkel bővelkednek, Erdőtlenekké lényenek és a miatt az egész Haza-is Fa dolgából megszüküllyön."