Az európai közösség kereskedelmi joga [antikvár]

Előszó Amikor az alapító atyák - Jean Monnet, Róbert Schuman, de Gasperi, Adenauer -az ötvenes években felvázolták egy egységesülő Európa credóját, majd a Római Szerződésben leírták egy európai integráció kibontakozásának és működésének forgatókönyvét, a történelem parancsára cselekedtek. Bizonnyal tudták, de mindenképp hittek benne, ami ma különö.sen világos, hogy Európában annyi viszontagság, válság és háboriískodás után a Római Szerződés cselekvési programjába írt integráció lehet az egyetlen felelős és racionális válasz a múlt tanulságaira és azokra az új kihívásokra, amelyek egyrészről a nemzeti és nemzetközi gazdasági, másrészről a nemzetközi politikai folyamatokban jelentek meg. Már az Európa Tanács alapításánál közösen vállalt európai örökség - az emberi jogok, a jogállamiság, a parlamentáris demokrácia, a szociális piacgazdaság, az európai együttműködés - megfogalmazásánál világos volt, hogy a történelmi üzenet teljességéhez ezt majd át kell írni a gazdaság világába. Tudták azt is, hogy a megvalósulás fokozatosan kibontakozó folyamat lesz. A fokozatos -mintegy autogeneratív - továbbfejlődés lehetőségét és szükségességét a rendszerbe eleve beleprogramozták, hogy az Európai Közösség mind időben, mind térben majd megfelelően követhesse az európai fejlődés erővonalait. A mondott történelmi távlatokból a mába átlépve, ma már Maastricht és Amszterdam után vagyunk. Működik az EK-magyar társulási szerződés - az EK, az EK-tagállamok és Magyarország között létrejött „Európa Megállapodás" -, Magyarország az új demokráciák közül még 1994 elején elsőként beadta csatlakozási kérelmét az Unióhoz. A csatlakozási tárgyalások idén márciusban hivatalosan is megkezdődtek. A csatlakozás perspektívája sok mindent jelent mindkét oldal számára. Jelenti és igényli az európajog mély ismeretét, mert az új tagoknak át kell venniük az integráció addig kiépített közösségi szabály- és mechanizmusrendszerét, az ún. „acquis com-munautaire"-t, mert közjogi intézményeinknek és vállalkozásainknak - amikor az EK területén működnek, és ez gazdaságunk külkapcsolataiban messze a legmeghatározóbb -addig is és azután méginkább tudniuk kell milyen terepen mozognak, mert az EK-magyar társulási szerződés, az Európa Megállapodás már most szól a jogrendszerünkre vonatkozó adaptációs erőfeszítések szükségességéről, a jogközelítési teendők fontosságáról. Más szóval: az EK jogát ismerni ma már saját múltunk, jelenünk és jövőnk ismeretének kérdése. A magyar irodalom már eddig is - akkor is, amikor az Európai Közösség hivatalosan még nem minősült, hogy árnyalt fogalmazással éljünk, persona gratanak - nagy figyelmet szentelt az európai integrációnak. Jól mutatja ezt e kötet „Válogatott irodalom" i&gyzéke is. E könyv megjelenése - először 1994-ben és 1996-ban az ELTE