Az Európai Közösség versenyjoga [antikvár]

Az Európai Közösség versenyjoga című munka egy kísérlet arra, hogy a magyar könyv- és egyetemi jegyzet piacon a közösségi jog bemutatását célul tűző írások tekintetében tapasztalható sajnálatos hiányt csökkentse. Az írót munkája során kettős cél vezette: egyrészt tanulható, áttekinthető anyagot adni az érdeklődő egyetemisták kezébe, másrészt viszont olyan, a közösségi versenyjogot a maga egészében, mondhatni kézikönyv-szerűen bemutató könyvet írni, amelyet szélesebb körökben is haszonnal lapozgathatnak. E kettősségből adódhatnak a mű tökéletlenségei: helyenként a jegyzet kívánalmainál részletesebben foglalkozik egy témával, más esetekben pedig a vázlatosságra törekszik. Mindenképpen az oktatói munka feladata, hogy e jegyzetre támaszkodva, annak fejezeteit akár eltérő súllyal szerepeltetve, az aktuális jogeseteket feldolgozva hozza a hallgatók érdeklődéséhez a lehető legközelebb a közösségi versenyjogot. A versenyjog ismertetésének a közösségi jogban elfoglalt meghatározó helye mellett Magyarország EU-hoz való csatlakozási törekvései is hangsúlyt adnak. A társulási viszonyt létrehozó, hazánk, az Európai Közösségek és azok tagállamai között 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás egyrészt külön cikket szentel a kereskedelmet érintő versenykorlátozások elleni harcnak (lényegében a Római Szerződés vonatkozó rendelkezéseit átvéve), másrészt a jogközelítést előíró cikk külön nevesíti is a versenyjogot. így több vonatkozásban is elengedhetetlen a vonatkozó közösségi joganyag ismerete. Megemlítendő továbbá, hogy a közösségi és a magyar jog közötti messzemenő harmonizációt megvalósító új versenytörvény tervezete (törvény a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról), amelyet az Országgyűlés 1996. folyamán fog elfogadni és melynek hatályba lépése 1997. január 1 -án esedékes, sok vonatkozásban szinte szóról szóra a közösségi versenyjog szabályait ülteti át a magyar jogba. A bevezető-figyelemfelkeltő gondolatok zárásaként a szerző köszönetet mond dr. Boytha Györgyné lektornak, valamint dr. Bodnár László professzor úrnak és Berke Barna egyetemi adjunktusnak, akik észrevételeikkel gazdagították, pontosították a készülő munkát. Külön köszönet illet dr. Várnay Ernő tanár urat lelkiismeretes tevékenysége miatt, aki kezdeményezte a jegyzet megszületését, folyamatosan figyelemmel kísérte a munkát, és lehetővé tette a jegyzet megjelenését. Végül, de nem utolsó sorban köszönet mondok feleségemnek, aki türelmes támogatásával segített a jegyzet viszonylag gyors megírásában. A szerző