Az Európai Unió társasági jogi normái [antikvár]

1. fejezet A SZABÁLYOZÁSI HÁTTÉR 1.1 A társaságalapítás szabadsága 1.2 A társasági jogi joghamwnizáció alapjai 1.3 Az EK társasági jogi jogalkotása Az Európai Unió joganyagát tekintve egységes társasági jogi rendszer, európai társasági jog nem létezik. A globalizált gazdaságban az Európai Közösségen belül is nagymértékben tetten érhető a gazdasági társaságok országhatárokon átnyúló tevékenysége, melynek jogi szabályozása egyre bonyolultabb. Emellett a nyugat-európai társasági jogi jogfejlődési „utak" is eltérőek: francia (melyet Belgium, Görögország, Olaszország is követ többek között), német (mely például Ausztria, Dánia társasági jogára „nyomta rá bélyegét") és angolszász (Skócia, Wales és Írország Anglia mellett) típusú társasági jogokat különböztethetünk meg, illetve ezen típusok keveredését is (például a skandináv társasági jogokra mind az angolszász, mind a német társasági jogi jogfejlődés hatást gyakorolt). Az Európai Unió bővülésével a sok eltérő gazdasági fejlettségű területen egyre komplikáltabb az egységes piac megvalósítását szolgáló kooperáció és társasági jogi szempontból egyre távolibb az egységes - de a nemzeti sajátosságokhoz is igazodó - jogi modellek kidolgozása. Az integrációs gazdaságpolitika lényeges szegmense a társasági jog közösségi szintű harmonizációja, valamint szupranacionális társasági jogi jogintézmények kialafa'tása. Napjainkban a tagállami társasági jogok összehangolása részterületeidre koncentrált (pl. tőketársaságok alapítása, átalakulása; tökevédelmi előírások; számviteli szabályok etc.) és a nemzetek feletti társasági jog is csak országhatárokon átiépő társulási formák (pl. európai gazdasági egyesülés, Societas Europaea, európai szövetkezet) kodifikálásával jelenik meg. Okként leginkább a tagállami jogok közötti eltérések, a nemzeti jogintézményekhez való ragaszkodás, a nem egységes szabályozási technika (pl.: szó szerinti átvétel - opciós lehetőségek, vagy tagállami jogra utaló rendelkezések, illetve minimum-maximum listák alkalmazása etc.), az egyes tagállamokban honos társulási formák kölcsönös elismerésének a nehézsége, valamint a nemzetközi egyezmények jogegységesítés szempontjából nem nagyfokú hatékonysága jelölhető meg. Az Európai Közösség alapdokumenmmaiban a gazdasági társaságokkal kapcsolatosan kétirányú reguláció fedezhető fel a társaságalapítás szabadságát deklaráló rendelkezések (1.1 pont), és a társasági jogi jogharmonizáció alapjait képező cikkelyek (1.2 pont).