Az európai versenyjogok kézikönyve [antikvár]

Előszó a második kiadáshoz A nyájas olvasó a szöveg négyötödét tekintve teljesen új könyvet tart kezében. Amikor 1991 februájában az első kiadás megjelent, még csak - időközben a jogfejlődés által visszaigazolt - jóslásokba lehetett bocsátkozni arról, hogy a versenyjog fejlődésének melyik tendenciája milyen jövő elé néz, hogy a nyugat-európai nemzeti tagállami versenyjogok és az Európai Közösségek versenyjoga közötti viszony hogyan alakul, utóbbi milyen hatást fog gyakorolni az előbbiekre, végül, hogy mindez a magyar jogfejlődés számára mit mond. Azóta az Európai Közösségek Európai Unióvá vált, egyre szorosabb a tagállamok - ideértve a legutóbb felvett tagállamokat (pl. Ausztria, Svédország) - jogrendszereinek a közösségi joghoz való harmonizációja, a közösségi versenyjog nem-tagállamok (Svájc) versenyjogára is hat, Magyarország pedig az Európai Unióval társulási egyezményt kötött. Az európai államok és az Európai Közösség versenyjoga 1990 óta gyökeres tartalmi és koncepcionális átalakuláson ment keresztül, amit e kézikönyv is tükröz. Mindezek önmagukban is indokolják, hogy Az európai versenyjogok kézikönyve új kiadásban lásson napvilágot. Különösen fontos feladattá vált az Első cím: a versenyjogok tartalmát, a pozitív jogot bemutató rész teljes felfrissítése és az 1996-os hatályos jogszabályi szintre emelése annak gyakorlatával együtt, valamint az európai közösségi jogról szóló fejezetnek gyakorlati kézikönyvvé, valamint oktatási, jog-eset-megoldási célokra való átdolgozása. Célunk az, hogy az olvasó: az elsősorban jogász, de ugyanakkor közgazdász, vállalkozói közvélemény kezébe kézikönyvet adjunk, vagyis olyan könyvet, amelynek akár csak egyik fejezetét felcsapva az üzlet megkötése során, vagy annak megvalósítása folyamatában fontos információkhoz juthat, „otthon" érezheti magát akár Angliában, Svájcban, vagy Franciaországban. A második cím: az összehasonlító jogi, a fejlődési tendenciákat összehasonlító szintézisként felmutató rész kevesebbet változott; inkább az európai integráció előrehaladásából, a közösségi jog térhódításából adódó következtetések figyelembe vételérc voli szükség. Ebből a szempontból a könyv szerencsés pillanatban jelenik meg: az cimúll öl évben végbement az Európai Unió tagállamai versenykorlátozás elleni joganyagainak harmonizációja: ez a folyamat az ezévi holland jogalkotással lezárulni látszik (bár az Egyesült Királyságban - úgy tűnik - még van tennivaló), így kézikönyvünk az 1997. januárjában minden valószínűséggel hatályba lépő új szabályozást is tartalmazhatja nemcsak Hollandia, de Svájc tekintetében is. Ez a tény azt a reményt kehi, hogy kézikönyvünk hosszabb időn át tükrözni képes a hatályos szabályozást, cs annak gyakorlatát éppen úgy, mint a közép- és hosszútávú fejlődés irányát. A könyv megjelentetéséhez az Európai Unió Jean Monnet Project-]e., a Hanns Seidel Alapítvány, valamint a Providencia Biztosító Rt nyújtott anyagi segítséget, míg kutatási lehetőséget a német Alexander von Humboldt-Stiftung biztosított a freiburgi egyetemen, Fritz Rittner, a gazdasági jog professzora szíves támogatásával. Jóleső öröm számomra, hogy ez az Európához való csatlakozásunk jegyében íródott könyv éppen a honfoglalás millecentenáriumi évében jelenik meg. Budapesten, 1996. február 9-én ^ ''^-^rző