Az európai magánjog fejlődésének főbb irányai [antikvár]

ÚJ IUS COMMUNE EUROPAEUM FELÉ? 1. Az európai integráció nemzeti jogi kultúrákra gyakorolt hatásának vizsgálata a jogtörténet, a jogelmélet és az egyes szakjogok kompetenciájába tartozó kérdéseket egyaránt felvet. Visegrádi Antal a problémakör legáltalánosabb és egyben legalapvetőbb, a jogi kultúra keretei között való tárgyalásához is történeti bevezetést választott: "Közismert, hogy a középkortól a XVIII. század végéig az európai kontinensen egységes jog és egységes jogtudomány létezett, mely egyfelől a Corpus Iuris Civilisen, másfelől a Corpus Iuris Canonici-n alapult. E két joganyag mellé a középkor folyamán számos fontos jogintézmény társult egyes territoriális jogokból és szokásokból. Mindezek együttesen alkották az ún. ius commune-t. A XIX. századtól azonban a jog már egyenlővé vált az egyes nemzetállamok jogával. S ebben kell látnunk vizsgált témánk gyökereit, jóllehet az utóbbi évtizedekben az Európai Közösség jogalkotási törekvései egyre inkább egy egységes európai jog felé mutatnak." Az Európai Közösségek szintjén megvalósuló harmonizációs folyamat mozgatórugóinak, fő jellegzetességeinek és legjelentősebbnek tartott akadályainak áttekintésével - immár az egyedi, nemzeti jogra gyakorolt hatások körében - jut el napjaink talán legnagyobb kérdéséig: érett-e a magyar jogi kultúra az uniós csatlakozásra? Továbbá adhat-e valamit előbbi az utóbbi számára, s ha igen, miként? Megőrizhetők-e egy-egy nemzeti kultúra sajátosságai? Új jogi kultúraként fogható-e fel az, ami az Európai Unió jogharmonizációs folyamatainak pillanatnyi eredményeként adott, s aminek a csatlakozás pillanatától Magyarország, a magyar jogrend is részese (alrendszere) lesz? A jogbölcselet válasza kiáll a (nemzeti) jogi kultúrák egyedisége és ezen egyediség megőrizhetősége mellett. Visegrádi/ az EU jogát nem önálló, „európai jogi kultúrának" tekinti, hanem mint az európai jogi kultúrák termékét szemléli azt. „Az 'új európai jogi kultúra' most van kialakulóban, melynek jelei pl. a technikai jogszabályok sokasodása, és ezzel egy időben a jogrendszer egységének és vertikális pluralitásának erősödése. A jövendő európai közös jog ugyanakkor többet jelent, mint a különböző jogterületek szabályainak egyre inkább megvalósuló összhangját. Az Európa-jog eurocentrikussága nem jelenti azt, hogy csak a nyugat-európai államok jogrendjeire építkezik. Ti. az USA-ból Ausztráliából és Új-Zélandból is átvett jogi megoldásokat. A jövő egyik kérdése az, hogy ez a komplex, ám homogén jogrend hogyan fogadja be majd a kelet-európai államok jogi hagyományait." E kérdés ma még alighanem csak egy (távoli) jövő perspektívájából, a jogelmélet vagy a jogbölcselet síkján tehető fel, mint ahogy „az út végét" is csak a római jogász évezredek távlatában való gondolkodása láthatja meg, s - az egységesség iránti alapvető igényt tételezve fel - a római jogban találja meg gyökereit. „A forgalom, a gazdasági élet, a föld erőforrásainak korlátolt volta egyaránt igénylik, hogy a helyi jogtudat sajátosságainak tiszteletben tartása és a kultúrértékek megóvása mellett egységes, határokon át érvényesülő jog nyújtson biztonságot egyeseknek, csoportoknak, nemzeteknek és néptöredékeknek.