Az idős kor viktimológiája [antikvár]

Részlet: A Magyar Köztársaság Igazságügy-minisztere Előszó Sárkány István "Az idős korúak viktimológiája" című monográfiájához Napjaink gyorsan változó világában a korábban egységes tudományágak specializációjának, az egyes területek önállósodásának lehetünk tanúi. Ismereteink állandó bővülése a bűnügyi tudományokban is azzal jár, hogy bizonyos kérdések szétfeszítik a szakkriminológia hagyományos fejezeteit, a részletek vizsgálata korábban nem érzékelt ellentmondásokat tár fel, ösztönözve ezek lehetséges feloldását is. Az életkor és a bűnözés összefüggéseinek általános felismerése után ma már jeles szakemberek munkáiban egyre gyakrabban vetődnek fel pl. a gyermekkori vagy a fiatalkori bűnözés sajátos vonásai, s ezek kezelésének nehézségei Ám ez talán csupán az első lépcső. A sértettek, az áldozatok szerepének indokolt felértékelődése az utóbbi időben megalapozni látszik a viktimológia további differenciálódását, az emberi életút kriminalitással való kapcsolatának további szakaszokra tagolását is. Törvényszerű, hogy a fiatalok után egy másik markáns korcsoport, az idős sértettek kerülhetnek az érdeklődés homlokterébe. Ez az indokolt törekvés gyakran túlmutathat szorosan vett szakmai vitákon. Az idős emberek áldozattá válásának kérdései, azok a sajátos kriminogén hatások, körülmények és tényezők, amelyek e korábban alig érintett területen kifejthetik a hatásukat, nem csak a büntetőjogászok és kriminológusok figyelmét kelthetik fel, hanem mindenkit foglalkoztathat, aki a társadalom egészséges fejlődése iránt felelősséget érez. Szüleink, nagyszüleink, de a magukra maradt magányos, idős emberek is igénylik és megérdemlik vigyázó gondoskodásunkat, aggódó együttérzésünket Hiszen sérülékenyebbek, kiszolgáltatottabbak másoknál. Elsősorban nem ők, hanem mi vagyunk felelősek azért, hogy ne válhassanak áldozattá.