Az indítékok szerepe az emberi cselekvésben [antikvár]

A motiváció csak az utolsó évtizedekben vált a pszichológia egyik fő problémájává. 40-50 évvel ezelőtt a pszichológusok nem is igen foglalkoztak ezzel a jelenségkörrel; az akkori pszichológiai tankönyvekben kevés szó esett róla. A lelki élet hagyományos felosztásában - megismerés, érzelem, akarat - nem volt hely a motiváció számára. Meglepő módon két egymással úgyszólván ellentétes oldalról terelődött a pszichológusok figyelme fokozatosan a motiváció jelenségei felé. A motívumok szerepét a magasrendű és bonyolult emberi cselekvésekben már a tudomány előtti, pusztán intuícióra, a mindennapi tapasztalatra vagy a józan észre támaszkodó szemlélet felismeri. A motívum nem elsődlegesen pszichológiai szakkifejezés, a mindennapi szóhasználatból származik. Legtöbbször ilyen kérdések megfogalmazásában szerepel: mi a motívuma egy ember cselekvésének? Különösen nagy súllyal vetődött fel ilyen kérdés a kriminalisztikában. A modern bűnüldözés szempontjából talán a legnagyobb jelentőségű mozzanat a bűncselekmény motívuma. De az emberek cselekvésének motívumait keresték az oknyomozó történetírók és nem utolsó sorban a regényírók is. Mit értettek valójában motívumon?