Az országgyűlések a kora újkori magyar történelemben [antikvár]

Részlet a könyvből: A XVI-XVII. századi magyar országgyűlések történeti jelentőségéről szólva abból az általános és közismert tételből szeretnék kiindulni, hogy a nemesség és az uralkodó hatalmi ellentéte egyetemes európai jelenség volt, amely ha nem is egyszerre és egy időben, de minden országban jelentkezett. A hűbéri keretekből kibontakozó államban, a középkor utolsó századaiban a számban és kiváltságokban megerősödött nemesi rend egyre nagyobb részt kért a hatalomból. A tartományurakkal harcban álló uralkodó kezdetben szövetségesének tekintette ezt a középnemességet, a rendek és a király egymás mellett ténykednek, segítve, de korlátozva is egymás hatalmát, megosztva a felségjogokat, a későbbi törvényhozó és végrehajtó hatalom ekkor még ki nem alakult és egymástól nem is mindig elkülönülő területein. A szuverenitásnak ezt a nemesi rend és a fejedelem közti megosztását nevezzük rendi dualizmusnak. A kölcsönös jogokat és kötelességeket rögzítő rendi alkotmányra - amely országonként változott - a trónra lépő uralkodónak a koronázási hitlevélben esküt kellett tennie, s csak ezután következett a rendek hódolása, illetve a koronázás.