Az új vámtörvény 1996 [antikvár]

A vámjogi és vámeljárási kérdések szabályozásának tárgyalásátcélszerű annak a kérdésnek a megválaszolásával kezdeni, hogy mi aszabályozás tárgya?A kérdésre azt az egyszerű választ lehet megfogalmazni, hogy aznem egyéb, mint az országhatáron (vámhatáron) át lebonyolódó áruforgalomnak az ellenőrzés biztosítása érdekében megszabott rendje.Ha az előző megfogalmazásból indulunk ki, akkor egyszerűen aztmondhatjuk, hogy ebbe a tárgykörbe tartozó szabályok szerint akkorszükséges eljárnunk, ha valamely áru külföldről átlépte a vámhatárt,valamint akkor, ha belföldről külföldre fogja ezt valamely áru megtenni. Nyilvánvaló tehát, hogy vámjogi kérdésről anyagi és eljárásjogi értelemben is csak akkor beszélhetünk, ha a vámhatáron árumozgás van, vagyis megállapíthatjuk, hogy a szabályok gyakorlati megvalósulása áruhoz, mégpedig annak vámhatáron át történő mozgásához van kötve. Amennyiben nincs olyan árumozgás, amely a határtérintette, vagy fogja érinteni, úgy áruval kapcsolatos vámjogi kérdésről nem beszélhetünk.A felszínes szemlélők egyenlőségjelet szoktak tenni a vám és azadó között, és a kettő ellenőrzését azonosnak tüntetik fel. Ez a szemléletmód azonban nem vezet helyes eredményre, mivel a vámeljárássokkal szélesebb körű, mint az adóigazgatás. A különbség megmutatkozik abban, hogy a vámeljárás többfajta vámkezelési módot állapítmeg, amelyek nem mindegyike vezet arra, hogy fizetési kötelezettségkeletkezzék. A nyolcféle vámkezelési módból egy esetben írja elő aszabályozás az állami bevételként jelentkező fizetési kötelezettséget,míg a többi hét eset az adójogi szabályozásban ismeretlen lehetőségetbiztosít az áruval rendelkezni jogosultnak. A különbözőség megmu-