Az unió döntési mechanizmusának jogintézményeiről [antikvár]

A kötet azokat a kutatási anyagokat tartalmazza az elkészítés időrendi sorrendjében, amelyeket az OM NKFP 5/020/2001. számú projekt keretében készítettünk 2001-től. Ennek keretében vizsgáltuk azt, hogy hazánk milyen uniós döntéshozatali rendszerbe fog bekapcsolódni, ami a kutatási időszak alatt állandó változás állapotában volt. Pontosabban, tehát egészen közelről nézve a történeteket: a döntéshozatali rendszerre vonatkozó hatályos közösségi jog ugyan csak egyszer változott {Nizzában), azonban számtalan (megfontolt) javaslat és (megalapozatlan) ötlet született, érveket és szempontrendszereket dolgoztak ki az elsődleges jogforrások megváltoztatására irányulóan. A vizsgálati periódusban tehát a helyzet végig cseppfolyós volt; ritkán lehetett azt mondani: most már tisztábban látszik, milyen szabályokkal körülbástyázott döntéshozatali algoritmusban fog működni Magyarország, mint egyik tag. A Konvent munkájának befejezésekor, a thesszaloniki csúcs előtti időkben ugyan volt egy pillanat, amikor a képlékeny anyag megszilárdulni látszott, hiszen létrejött —^ számtalan pro és kontra argumentumokból — az Alkotmányos Szerződés tervezete. A 2003 nyara óta eltelt egy év 2004. június 20-ig változatlanul a viták jegyében folyt, amikor is a 25-ök elvarrták a szálakat, és a sok felvetett javaslatból kiválasztottak egy modellt, ami 2014-ig érvényes lesz. A döntéshozatali rendszer vizsgálatára az indított minket, hogy egyes döntéselméleti kutatások jelezték: valamely csoport bővítése esetén — amennyiben abban a döntéseket egyhangúan (konszenzussal) hozzák — olyannyira lecsökken a döntés (konkrétan a közösségi jogszabály) megszületésének valószínűsége, hogy az már súlyosan veszélyezteti a szervezet (jelen esetben az Unió) működőképességét. Erre a tényre tekintettel kezdtük el vizsgálni a minősített többségű szavazási rendszer kiterjeszthetőségének problematikáját. Már a kutatási terv összeállítását megelőző munkálatok során kiderült, hogy nemcsak a döntési rendszer