Bányászati munkaügyi kézikönyv 1962 [antikvár]

A felszabadulás óta a bányászat rendkívüli feladatokat oldott meg, termelését több mint háromszorosára növelte, ezzel egyidejűleg munkáslétszáma is jelentősen megnövekedett. Új bányák léptek üzembe, külfejtéseket létesítettünk, egész sor egészségügyi, szociális, kulturális létesítmény került megvalósításra az elmaradt bányavidékeken. Ebben a tevékenységben jelentős része volt a munkaügyi apparátusnak. A bányászatban a munkaügyi apparátus munkája tartalmában és formájába megváltozott, és igen sokrétű, széleskörű ismereteket és tevékenységet igényel. Ez a munka a bányászat jellegének megfelelően jelentősen eltér az ipar egyéb területén végzett munkaügyi munkától: lényegesen szélesebbkörű feladatokat kell megoldania. Az eredményes munka alapos műszaki és közgazdasági ismereteket igényel, emellett szükséges a napi munkaügyi gyakorlat, az emberekkel való foglalkozás. Az eltelt 17 esztendő alatt a munkaügy területét érintően számos rendelkezés jelent meg, jogszabály született és joggyakorlat alakult ki. Rendkívül sok volt a változás is; ezeket nyomonkövetni igen nehéz. A bányák államosítását követően 1947-ben kötötték meg a bányaipari kollektív szerződést, mely lényegében a dolgozókra vonatkozó legfontosabb munkaügyi és bérügyi rendelkezéseket tartalmazta. A kollektív szerződést egyszerűségénél és hozzáférhetőségénél fogva, a dolgozók maguk is jól ismerték. Ezt követően jelent meg a Munka Törvénykönyve és végrehajtási rendelete. Ezek a jogszabályok lényegében az országosan érvényes keretrendelkezéseket tartalmazzák, de emellett szükséges egyes iparágakra - így a bányászatra is - külön jogszabályok kiadása. A gyakorlat ma is ez; ezért a munkaügyi jogszabályok száma jelentős.