Bővebb ismertető
A BÜNTETŐELJÁRÁS EGYSZERŰSÍTÉSÉNEK ÉS GYORSÍTÁSÁNAK NÉHÁNY KÉRDÉSÉRŐL
írta: Dr. NAGY ZOLTÁN
Napjainkban sok szó esik büatetőeljárásunk megreformálásának szükségességérőL Igen sok javaslat hangzott el — sokszor egymással ellentétes javaslatok — büntetőeljárásunk — vélt vagy valóságos — bürokratikus rendelkezéseinek megváltoztatására az egyszerűsítés és a gyorsítás érdekében.
A kérdés napjainkban két ok miatt merül fel aktuálisan. Az egyik, hogy 1962 óta kellő tapasztalat gyűlt össze a Büntető Eljárási Törvény alkalmazása során, s kézzelfoghatóan mutatkoznak hiányosságok; a másik ok a bűnözés alakulásában rejlik.
A bűnözés visszaszorításának üteme az utóbbi években lassult, a bűnözés alakulása lényegében stagnálást mutat; sőt 1964—65-ben — bár nem jelentős — emelkedés mutatkozik.
Az emelkedés tartósságára, tendenciáira még nem tudunk egyértelmű következtetést levonni, de növekedik a munkateher, s a bűnüldöző szerveket egyre inkább foglalkoztatják olyan bürokratikus — vagy annak látszó — eljárási kötöttségek, amelyek eddig, kisebb megterhelés mellett fel sem tűntek.
A Bűntető Eljárási Törvény nem új, bár 1962-ben jelent meg. Tartalmát tekintve az 1950-es és a későbbi rendelkezések egységbe foglalása, és részben módosítása. Kiadását a Btk. megjelenése sürgette, tehát nem volt elég idő egyes intézményeinek kellő elmélyűltségű vizsgálatára. így maradtak azután a törvényben, vagy kerültek oda a módosítás során, olyan túlbiztosító rendelkezések, amelyek nem jelentenek tartalmukban törvényességi garanciát, gyakran öncélúak, gátolják az eljárás gyors lefolytatását, befejezését.
Ezek a jelenségek azonban csak részben mutatkoznak magában a törvényben. A törvénysértések megakadályozása céljából a végrehajtási utasítások további ilyen rendelkezéseket írtak elő. Helyes törekvések vezettek — a törvényesség mind erőteljesebb biztosítása — tehát arra az eredményre, hogy egyes garanciálisnak vélt rendelkezések a kitűzött cél ellen hatottak.
Ez a jelenség is felhívja a figyelmünket arra, hogy az eljárásjogi rendelkezések jövőbeni meghozatalakor elmélyültebben kell foglalkoznunk a garanciák mérlegelésével.
A garanciák a törvényen belül rendszert alkotnak. Biztosítaniuk kell a bűnüldöző szervek, az ügyészség, a bíróság munkájához a hatékony eszközöket, hogy gyorsan és eredményesen tudják feladataikat teljesíteni. Ugyanakkor meghatározva, hogy egyes esetekben az eljárás során milyen eszközöket használhatnak az eljáró szervek s milyen
szülész- nőgyógyász
1943-ban születtem Kolozsváron, 1969-ben a Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán szereztem diplomát, 1973-ban szülészet-nőgyógyászatból szakvizsgáztam. 1969-től a Szentesi Megyei Kórház, később Területi Kórház szülészeti osztályán dolgoztam, osztályvezető helyettesként vonultam nyugdíjba. Fő tevékenységi területem a nyílt és laparoszkópos szülészeti és nőgyógyászati műtétek voltak. Gyakorló orvosi tevékenységem mellett érdeklődésem az orvostörténet, ezen belül a szülészet-nőgyógyászat története felé irányult. 1987 óta több mint 50 orvostörténeti dolgozatom jelent meg lektorált folyóiratokban (Orvosi Hetilap, Magyar Nőorvosok Lapja, Lege Artis Medicinae), ennek több mint fele a császármetszés kultúrtörténetének témakörében. Orvostörténeti munkásságomat 2014-ben Markusovszky-díjjal honorálták. Az 1997-ben megjelent, A császármetszés története és ikonográfiája című rövid tanulmányom hiánypótló volt, azóta is hivatkozási alapnak számít a magyar orvostörténeti irodalomban. A császármetszés kultúrtörténete című, most megjelenő könyvem széles kitekintést nyújt a témában az ókori irodalomtól a műtét modern irodalmi és képzőművészeti megjelenítéséig. A könyv nem szakkönyv, a művelt laikus olvasóközönség számára is élvezhető formában íródott.