Belügyi Szemle 1968. június [antikvár]

A bűnözés és bűnüldözés helyzete, értékelése Veszprém megyében Írta: Dr. Dávid Gábor r. százados Veszprém megye a Balaton északi partján fekszik. Területe — az államigazgatási egységeket tekintve — hat járásra és hat járási jogú városra tagolódik, a községek száma kétszázötvenkilenc. A népesség közel egyharmada a megyeszékhelyen él. A megye állandó lakossága folyamatosan növekszik, s a növekedéshez nagymértékben hozzájárulnak a bevándorlók. Az odavándorlók származási helye elsősorban a Dunántúlon, a fővárosban és környékén, valamint a dél-alföldi megyékben található. A megyén belüli vándorlás igen jelentős. A népesség mintegy 40%-a 24 éven aluli. Ezen belül 34% a 18 éven aluliak és 7% a 14—18 év közöttiek aránya. Veszprém megye jellegzetesen idegenforgalmi terület. Idegenforgalma korábban főként a villatulajdonosokra, azok nyári vendégeire és a vállalati üdülőkbe utaltakra korlátozódott. 1964-ben változás következett be. Idegenforgalma tömegjellegűvé változott. Jellemző, hogy a tartósan üdülők számának mintegy 30%-os emelkedése mellett, a nem rendezett körülmények között elszállásoltak száma közel hússzorosára emelkedett. Jelentős a gépkocsikkal utazók, főként külföldi turisták részvétele. Ugrásszerűen megnőtt a belföldi fiatalok mozgása is. A bűnözés helyzete Veszprém megye az ország kevésbé fertőzött megyéi közé tartozik. Mind az ismertté vált bűntettek, mind a bűnelkövetők számát és arányát tekintve az országos átlag alatt található.! (Lásd: i. és 2. ábrák!) A bűntettek gyakorisága 1967-ben csupán Heves, Zala, Nógrád, Hajdú és Szolnok, a bűnelkövetőké pedig Zala, Heves és Nógrád megyékben volt alacsonyabb, mint Veszprémben. A 10 000 lakosra jutó bűntettek és bűnelkövetők gyakoriságát az utóbbi négy év adatai alapján összehasonlítva azt látjuk, hogy mind orszápsan, mind pedig a vizsgált megyében 1964-ről 1965-re emelkedett, ezt követően pedig csökkent.2 I. A bűnügyi fertőzöttség mérésére, összehasonlítására használt gyakorisági szám képzésekor általában azt vizsgáljuk, hogy a népesség bizonyos egységére (looo, lo ooo vagy loo ooo lakosra) hány elkövetett bűntett vagy bűnelkövető jut. Ha a számításnál az összlakosságot vesszük alapul, ún. nyers gyakorisági számot, ha csak a büntetőjogilag vétőképest, akkor tiszíitotí gyakorisági számot kapunk. Altalános álláspont, hogy az utóbbi adja a reálisabb képet, bár találhatunk ellentétes véleményt is. (Például dr. Turi István Az egységes rendőrségi és ügyészségi bűnügyi statisztika gyakorlati alkalmazásának néhány kérdése című tanulmányában. Belügyi Szemle 1966. év. 4, számában.) Álláspontunk megegyezik az „általánosnak" mondottal, elismerve azt, hogy az össznépesség adatai általában könnyebben beszerezhetők, mint a vétőképes korban levő lakosságra vonatkozók, ezért felhasználása esetenként nem kerülhető el. a. Az ismertté vált bűntettek gyakorisága ofsrífgosan r96.í-ben 139,3 volt, majd ezt követően 154,0; 151,4; 148,6. Ugyanez Veszprém megyében: 124,2; 130,7; 118,5; "7,2. A 10 000 lakosra jutó elkövetők száma 1964-ben 93,0 volt, majd 110,2; 109,7; 95,2-re alakult. Veszprém megyében: 74,2; 93,i; 88,2; 75,2 volt a gyakorisági szám.