Belügyi szemle 1969. június [antikvár]

A bűnözés szerkezetének néhány jellemzője a Magyar Népköztársaságban írta: Dr. Dávid Gábor f. őrnagy Ma már egyértelműen elfogadott az a felfogás, hogy a bűnözés mélyreható elemzése és tanulmányozása, a bűncselekmények hatékonyabb megelőzését és eredményesebb felderítését célzó intézkedések kidolgozása, a bűnözés visszaszorítása érdekében egyaránt fontos és elengedhetetlen feladat. Amikor azonban a bűnözést tanulmányozni kívánjuk, újra és újra felmerül a kérdés: mit értünk a bűnözés fogalma alatt? A bűnözés térben és időben létező társadalmi tömegjelenség, amely az egyes bűncselekményekből tevődik ugyan össze, mégsem azonosítható a bűncselekmények puszta összegével.^ Általános felfogásnak tekinthető, hogy a bűnözés két alapelemből, a büntetőjogi normaszegé-sekből és a büntetőjogi normaszegőkből tevődik össze. Ebből következik, hogy két oldalról, a büntettek, illetve a bűnelkövetők oldaláról közelíthető meg.^ A bűnözés e két egymástól különböző, de számtalan kapcsolat útján egységbe fonódó oldalára hatnak a társadalom különböző megnyilvánulásai. Közismert, hogy a bűnügyi statisztika a bűnözés teljes felmérésére nem képes, hiszen a latens bűnözés a statisztikai megfigyelhetőség körén kívül esik. Ennek ellenére, a megismert bűnözés körében mind a bűntettekről, mind a bűnelkövetőkről viszonylag teljes statisztikai tájékoztatást kaphatunk, ha a lehetséges mértékig kiterjesztjük a vizsgált alapsokaság határait. Az elmúlt időkben széles körű szakirodalmi vita zajlott le és számos referátum hangzott el, amely annak tisztázását célozta, hogy a bűnözés statisztikai mérésénél milyen alape^-ségekből lehet és kell kiindulni. Erre a vitára tett pontot az Egységes Kriminálstatisztika Rendszerét Kidolgozó Tárcaközi Munkabizottság 1969. február 28-án megtartott vitaülése, amelyen egységes álláspontként nyert elfogadást: a bűnözés statisztikai mérésénél — mint alapegységből — a büntetőjogi normaszegés oldalán az ismertté vált bűntettekből, a büntetőjogi normaszegő oldalán pedig a bűnelkövetőkből^ kell kiindulni. A bűnözés tanulmányozása, elemzése során, mint legfontosabb mutatókat kell figyelembe venni: a volumenre (terjedelem, állapot), a struktúrára (összetétel, szerkezet) és a dinamikára vonatkozó adatokat. A volumen mennyiségi, a struktúra pedig minőségi jellemzését adja a bűnözésnek. A dinamika a terjedelem és szerkezet egymást követő időszakokban megfigyelt változását jelzi. Tanulmányunkban — mint az a címéből is kitűnik — a hazánkban megfigyelt bűnözés struktúráját, összetételét kívánjuk elemezni. Termé- 1. Dr. Földvári József—Dr. Vigh József: Kriminológia c. Budapesten 1966-ban megjelent egyetemi jegyzet, 8. oídal. 2. Dr. Borsi Zoltán: Gondolatok a bűnözés statisztikai méréséről c. a Statisztikai Szemle 1968. decemberi számában megjelent tanulmánya. 3. Az ismertté vált büntettek száma = a vádemelések és bíróság elé állítások, a vádemelés mellőzések, a Btk. 60. §-ára alapított figyelmeztetések, a büntethetőséget kizáró és megszüntető okok alapján hozott nyomozás megszüntetések és megtagadások, a társadalmi bírósághoz történt áttételek (nyomozás befejezés után és nyomozás megtagadás esetén) a fegyelmi hatósághoz történt áttételek (nyomozás befejezés után + nyomozás megtagadás esetén), a Be. 104/A. § alapján történt megtagadások, az „elkövető kilétét néni sikerült megállapítani" címen történt nyomozás megszüntetések számának együttes összegével. 4. A bűnelkövetők száma = a Be. 114. §-a alapján terheltté nyilvánított személyek közül azoknak a számával, akiket az ügyész megvádolt terheltté nyilvánítás nélkül bíróság elé állított; akikkel szemben társadalmi bíróság vagy fegyelmi hatóság előtti feleLős-ségre vonást kezdeményezett; akiket az ügyész és a rendőrség a Btk. 60. §-a alapján figyelmeztetett.