Belügyi Szemle 1981. augusztus [antikvár]

Még egyszer a személyzeti munkáról* Írta: Illisz László a Minisztertanács Titkársága személyzeti főosztályának vezetője A tényeken, az emberek körültekintő és alapos értékelésén nyugvó káder- és személyzeti munka az egyik legfontosabb biztosítéka annak, hogy egy adott szerv valamennyi dolgozója a neki legmegfelelőbb és a közösség számára leghasznosabb helyen fejtse ki tevékenységét. A parancsnokok, vezetők és a személyzeti szervek felelősségteljes munkája biztosíthatja a zökkenőmentes vezetői utánpótlást, a beosztottak igazságos, fejlődésüket elősegítő megítélését. A Belügyi Szemle 1980. októberi számában A személyzeti munltáról — a kongresszus után címmel vezércikk jelent meg. Ebben megkíséreltük összefoglalni a párt XII. kongresszusa után a személyzeti munkában felvetődő és megoldásra váró legfontosabb kérdéseket és feladatokat. Hangsúlyoztuk, hogy előrehaladásunk döntő tényezője az emberi képességek széles körű kibontakoztatása és célszerű hasznosítása. Összefoglaltuk azokat az új és hangsúlyosabb vonásokat, amelyeket a korábbi évek gyakorlatához képest a kongresszus kiemelt; felsoroltuk azokat a fontosabb feladatokat, amelyeket egyre jobban, elmélyültebben és mindig javuló minőségben kell elvégeznünk. Csupán emlékeztetőül idézek fel néhányat: — fontos fejleszteni a személyzeti munka elemző és tervező jellegét, szélesíteni és mélyíteni a munka demokratizmusát; — a vezetőkkel szemben támasztott követelményeket konkrétabban és pontosabban indokolt megfogalmazni és megismertetni; — jelentős javításra szorul a személyzeti apparátus képzettségi szintje; — alapvetően javítani kell a vezetők káder-és személyzeti munkáját meg utánpótlás-kiválasztási tevékenységét; — pontosabbá, konkrétabbá és „testre szabottá" kell tenni a minősítéseket stb. A vita néhány főbb kérdése Nem szántuk a cikket vitaindítónak, csak serkentés, gondolatébresztés volt a célunk, azonban úgy alakultak a dolgok, hogy a leírtak több érdekeltet hozzászólásra késztettek. Ennek utólag csak örülhetünk. Úgy véljük ugyanis, hogy csak ahhoz szólnak hozzá az emberek — legalábbis nagy részük —, ami közelről érdekU vagy érinti őket, amit hozzászólásra méltónak tartanak, meg akarnak erősíteni vagy elutasítani, illetve igazítani kívánnak a gondolatokon. Ügy érezzük, ha cikkünkkel a közös gondolkodást, a helyes út együttes keresését segítettük, akkor azt érdemes volt közreadni. Elmondták véleményüket beosztott tisztek és főkapitányok, határőrök és rendőrök, mindannyian olyanok, akiknek vezetői beosztásukból adódóan személyzeti munkát is kell végezniük. Biztosan gazdagította volna a vitát, ha nemcsak a vezetők, hanem több * folyóirat hasábjain a káder- és személyzeti munkáról folytatott vita zdrócikke.