Belügyi Szemle 1984. december [antikvár]

Az új magyar államiság megszületése Írta : Dr. Schmidt Péter tanszékvezető egyetemi tanúr, az állam- és jogtudományok doktora Több mint ezer esztendő magyar történelmének tanulsága, hogy a nagy sorsfordulók akkor voltak képesek megőrizni a nemzeti létet, amikor a történelmi fejlődés törvényeit és a társadalmi haladás útját felismerő progresszív erők ragadták magukhoz a politikai kezdeményezést. Ezt példázza a kommunista és más demokratikus erőket tömörítő Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulása, amelynek napjainkban ünnepeljük 40. évfordulóját. 1944. december 21-én Debrecenben, a református kollégium oratóriumában, összeült 226 választott képviselő, hogy kinyilvánítsa az új, szuverén államiságot, és hitet tegyen, programot adjon egy demokratikus államrend megteremtéséhez. Ennek érdekében megválasztotta az Ideiglenes Kormányt, szózatot intézett a magyar néphez, amely az elhangzott kormánynyilatkozattal együtt perspektívát adott a magyar kibontakozásnak. Szimbolikusnak keU tekinteni az ülésezés helyét is, hiszen majd száz évvel korábban — 1849. április 14-én — ugyanebben a teremben mondták ki, Kossuth indítványára, a Habsburg-Lotharingiai ház trónfosztását. A magyar nemzet fejlődésének sajátos korszaka kezdődött 1944 decemberében. Sajátossága abban volt, hogy a nemzet alapvető problémáit — mint a fasiszta Németországgal való szembefordulást, a magyar fasizmus maradványainak szétzúzását, a gazdaság újjáépítését és egy demokratikus államrend megteremtését — széles nemzeti, népi összefogással akarta megvalósítani. Ez a nemzeti összefogás egyes horthysta, a németekkel szembeforduló politikai erőktől a kommunistákig számtalan politikai áramlatot próbált egyesíteni, az ország különböző osztályainak és rétegeinek gyakran antago-nisztikusan szembenálló érdekeit vállalta egyeztetni. Az alakuló, új politikai szövetség gyakran vált ellentmondásossá, megélt válságokat is, de mégis ezen a nemzeti egységen át vezetett az út a népi Magyarország megteremtéséhez, majd a nemzetnek szocialista úton való továbbfejlődéséhez. Napjainkban a nemzetközi kommunista mozgalmon belül is jelentős viták vannak a kapitalista társadalom meghaladása, a szocialista társadalom elérése útjait, stratégiáját és taktikáját ületően. Ügy tűnik, ma már nem csak azt a stratégiai elképzelést kell revízió alá vonni, hogy a szocialista átalakulás szükségszerűen minden polgári politikai áramlattal való szembefordulás közepette mehet végbe — ezt a fasizmusellenes politikai koalíció me^eremtése, a népi demokratikus út is megcáfolta —, de új stratégiai utakat is találni keU, hiszen a fegyveres összeütközés, a háború az emberiség elpusztulásának vízióját is felveti. Ezért a népi demokratikus átalakulás őszinte, tényeknek megfelelő értékelése nemcsak főhajtás az előttünk járt nemzedék előtt, hanem hozzájárulás ehhez az útkereséshez is. A mxigyar népi demokratikus fejlődés része a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalatainak — pozitív és negatív értelemben egyaránt. Az indulás — immáron történelmi távlatokból nézve — nem volt mentes botladozásoktól, sőt hibáktól sem. Ennek az útnak a számbavétele, a mérlegkészítés is feladata annak a visszaemlékezésnek, amely a negyven év előtti történések felidézésére vállalkozik.