Belügyi Szemle 1984. október [antikvár]

A magyar közigazgatás távlatai Írta: Db. Kilényi Géza, az állam- és jogtudományok doktora A közigazgatás korszerűsítése része az előttünk álló állami és társadalmi feladatok megvalósításának. Az évek óta folyó nagyarányii kutatómunka produktumainak és a rendelkezésre álló értékes szellemi kapacitásnak arra kell késztetnie az államigazgatási gyakorlat minden területét, hogy legyenek felhasználói az eredményeknek, ugyanakkor jelezzék a megoldásra váró gondokat. Politikai mechanizmusunk intézményrendszerén belül a közigazgatás az egyik olyan alrendszer, amely szüntelenül mozgásban van, amelynek a leggyorsabban és a legérzékenyebben kell reagálnia a társadalmi élet különböző szféráiban végbemenő változásokra. A közigazgatásnak ezt a nagyfokú dinamizmusát természetesen nem szabad úgy értelmezni, hogy az szervezetének állandó módosítását jelenti. Noha kétségtelen, hogy a közigazgatás szervezeti rendszere sokkal kevésbé stabil, mint például a bíróságé vagy az ügyészségé, mégsem lehet az állandó változás állapotában, hiszen az a közigazgatás dolgozói körében állandósítaná a létbizonytalanságot, s ezáltal gyakorlatilag megbénítaná a munkát. Amikor tehát arra utaltunk, hogy a közigazgatás szüntelenül mozgásban van, ez alatt nem csupán a szervezeti változásokat értettük — bár kétségtelenül azokat is —, hanem a hatáskör-átcsoportosításokat, a közigazgatás mozgásterének változásait (a közigazgatás behatolását bizonyos társadalmi viszonyokba vagy éppen kivonulását egyes területekről), a közigazgatás eszköztárának (intézkedési lehetőségeinek) módosulását, eljárási rendjének és munkastílusának korszerűsítését, technikai bázisának fejlesztését, személyi állományának megújulását. Szakmai közhely, hogy miközben az állampolgárok jelentős része élete folyamán egyetlen alkalommal sem kerül kapcsolatba a bírósággal vagy az ügyészséggel, évente átlagosan mindenki két esetben válik ügyféllé valamilyen államigazgatási eljárásban. Ám a közigazgatás résztevékenységének, a hatósági munkáknak egy-egy válfaja csupán a hatósági engedélyezés, a kötelezés, a nyilvántartás vagy a szankcióalkalmazás. A hatósági tevékenységnek is vannak azonban kevésbé ,,látványos" részterületei, amelyek nincsenek kapcsolatban az állampolgárok mindennapi ügyeivel. Elegendő ilyen vonatkozásban például a szövetkezetek, egyesületek stb. állami törvényességi felügyeletére utalni. Ugyanakkor a hatósági munka is csak egyik része a közigazgatás sokrétű tevékenységének, amelynek olyan egyéb elemei vannak, mint a vállalatfelügye-let, intézményirányítás, településfejlesztés, forgalomszervezés, szolgáltatásszervezés stb. Ennek megfelelően az állampolgárok és a közigazgatás viszonya nem szűkíthető le a hatóság-ügyfél kapcsolatrendszerre, hiszen egészségünk megóvásáról is a közigazgatás irányítása alá tartozó intézmények hálózata gondoskodik, és az oktatás, a közművelődés intézményeit is a közigazgatási szervek irányítják. Ezen túl — közvetve vagy közvetlenül — a közigazgatásnak kell gondoskodnia olyan elemi életfeltételeink biztosításáról is,