Belügyi szemle 1999/12. [antikvár]

BEDÖ CSABA A terrorizmus ellen Magyarországon és az Európai Unióban Magyarország 1994. március 31-én nyújtotta be csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz, vállalva ezzel a rendkívül összetett és bonyolult csatlakozási folyamat valamennyi elemét, amely kiterjed a maastrichti szerződésben foglalt politikai és együttműködési területekre, így a terrorizmus elleni fellépés szabályrendszerét tartalmazó bel- és igazságügyi együttműködésre, amit a szakzsargon fiarmadik pilléres együttműködésnek nevezett el. Nem kis vállalás volt ez, hiszen a jogharmonizációtól kezdve az intézményfejlesztésig számos kérdést kell megoldani. A terrorizmus viszonylag szűk, ám rendkívül összetett problematikájának kezelése egyszerűen megoldhatónak tűnt, egészen addig a pontig, amíg meg nem kezdődtek a konkrét előkészületek. Ekkor derült ki, hogy a terrorizmussal szemben történő fellépés rendőrségi kezelésének Magyarországon tulajdonképpen nincs gazdája. A rendszerváltással együtt járó szervezeti változások úgy hozták, hogy a terrorellenes fellépés a titkosszolgálatokhoz került, illetve ott maradt — megteremtve ezzel a Duna-gate-botróny utón a lét-nemlét határához sodródott, talaját veszített szolgálatok szinte egyetlen esélyét a legitimációra. Érthető okokból Magyarország akkoriban zömmel még a gyanútlan szemlélődő helyzetéből figyelhette a világ vezető napilapjainak címoldalára kerülő fotókat emberi torzókról, összeomlott épületekről, felrobbantott gépkocsikról, a terror napi pusztításáról. Akkor még minden nagyon kényelmesen távolinak tűnt, holott mi, magyarok is kaptunk azért némi ízelítőt a terrorizmus valódi természetéből. Az első sokkot 1987-ben Perejo Gonzoles, a hazánkba akkreditált kolumbiai nagykövet elleni merénylet okozta, amelynek során a diplomata megsérült ugyan, de életben maradt. Aztán 1991-ben következett a másik kísérlet Bedrettin Tunabas török nagykövet ellen, aki csupán gépjárműve golyóálló üvegének köszönhette, hogy nem vesztette el életét. Pár nappal később, a Szovjetunió felbomlását követően, a keleteurópai zsidóság újabb exodusát megakadályozni kívánó — mindmáig ismeretlen -erők hajtottak végre robbantást az emigránsokat kísérő konvoj ellen. Magyarország felkészülésére az úgynevezett Európai Megállapodás alapján került sor. A megállapodásban rögzítettek szerint Magyarország létrehozta azokat a mechanizmusokat és szervezeti egységeket, amelyek elengedhetetlenül szüksé-