Bibliográfia [antikvár]

Előszó 41ELŐSZÓaz első kiadáshozBoldogabb nemzetek és társadalmak cletcbcn az emberi élet hétköznapjainak szerves tapasztalata a szokások és a hagyományok - a múlt, a történelem - személyes áléllielösége. Kzl az élményt közvetíti a szűkebb-tágabb család, a felnövekvő nemzedékek szocializációja, az inlézmények lörténete, sajátos hagyományai és kultúrája -összességében a lársadalomban zajló folyamatok egésze.A magyar történelem több évszázadra visszanyúló és sajátos társadalmi zavarokat létrehozó jelensége a folytathatatlanság - a történelmileg folyamatos törések láncolata. Ennek pedig egyenes, súlyos torzulásokat előidéző következménye, hogy nemzedékek egész sora élte át újra és újra a megelőző nemzedékek, az apák és nagyapák életének, sorsának cs énekeiknek vállalhatatlanságát, folytathatatlanságát. A családi és egyéni élettörténetekben évszázadok óta hosszú cs meghatározó fejezetek kitörlödnek vagy legjobb esetben is átíródnak, erősen retusálódnak. így van ez bizonyos műfajokkal is. Ha visszatekintünk a századforduló polgárosodó Magyarországa, de meg inkább a fokozatosan polgárivá lett Nyugat-Európa könyvkiadására, szakirodalmi hagyományaira, azt kell látnunk, hogy meghatározó műfajok - adattárak, címtárak, bibliográfiák, lexikológiai feldolgozások - jelzik, mintegy hordozzák a folyamatosan épülő, bővülő adatok, lények, ismeretek nemzedékeken átívelő átörökítésének folytonosságát. Az adatok, a tények, a történések összegyűjtése, számbavétele, feldolgozása és hozzáférhetővé, nyilvánossá tétele a hozzáértő számára igen beszédes tény - vagy éppen hiány - egy nemzet polgárosodásának, civilizáltságának a megítélése szempontjából.Míg a könyvek rendezetlen gyűjteménye csak élettelen papírtömeg, amelyet néha métermázsaszámra kótyavetyél el hozzá nem értő gazdája, addig a rendezett könyvtár olyan, mint a harcra kész hadsereg, amely bármikor felhasználható a legcszményibb, de egyúttal a Icggyakorlatibb nemzeti célok szolgálatára s a nemzeten át az egyetemes emberi érdekek javára" - írta éppen 75 éve Zsitvay Tibor, a képviselőház akkori elnöke az Országgyűlés Könyvtára akkor megjelent katalógusának előszavában. És miképpen rendezett könyvtár nem képzelhető el a kor tudományosságának színvonalán álló katalógus nclkül, úgy nem képzelhető el korszerű tudományosság, képzés és oktatás olyan bibliográfiai munkák nélkül, amelyet most vesz kezébe a Tisztelt Olvasó.Soltész István bibliográfiája (az Országgyűlésről, a képviselőkről és a képviselők választásáról) - rendhagyó és úttörő vállalkozás. Rendhagyó, elsősorban azért, mert, mint azt maga a szerző is írja, gondos összeállítója nem bibliográfus, még csak nem is könyvtáros szakember. Soltész István másfél évtizede a Magyar Országgyűlés főtitkára, a parlamentben folyó törvényalkotó munka láthatatlan eminenciása". Olyan - ritka képességű - kreatív szakember, tudós jogász, aki egyszerre van otthon a parlamenti jog tudományos és a hétköznapi jogalkotás gyakorlati világában. Éppen ezért is rendhagyó, hogy sokrétű munkája mellett, mintegy melléktermékként" egy évtizede gyűjti és rendszerezi az Országgyűléssel, a képviselőkkel és a választási rendszerrel összefüggő könyvek, tanulmányok, folyóirat- és napilapcikkek könyvészeti adatait, azzal az igénnyel, hogy egyszer -jelesül itt és most, ebben a kötetben - azt a széles nyilvánosság részére hozzáférhetővé tegye.A magyar parlament és a parlamentarizmus problematikáját átfogó bibliográfia úttörő vállalkozás egyben. A magyar demokratikus hagyományok és a magyar parlamentarizmus történeti gyengeségének jeleként is értelmezhető, hogy sem hasonló tematikájú, sem hasonló részletességű és mélységű bibliográfia a magyar jogi-politológiai szakirodalomban soha nem látott napvilágot. Az Országgyűlés Könyvtárának Nagy Miklós által szerkesztett, imént hivatkozott, 1929-ben megjelent katalógusa is csupán igen szerényen volt képes összefoglalni az országgyűlés két háza, történeti fejlődése és jelen szervezete" valamint a Tételes választójog" hazai irodalmát. Nem változott a helyzet később sem, az általános jogi és politikatudományi bibliográfiák csak igen röviden és hiányosan érintették a most feldolgozott témaköröket.Növeli a munka érdekességét, hogy éppen a szerző gyakorlati érintettségének következtében az egyes témák (címszavak) kiemelésénél nem pusztán alkotmányjogi vagy politológiai szempontú rendszerezést követ, hanem a hétköznapi (gyakorlati) igényeket veszi figyelembe. így részletes betekintést kaphatunk olyan kérdések irodalmába is, amelyek elsősorban az elmúlt 13 évben foglalkoztatták a közvéleményt (pl. médiakuratóriumok, képviselők átvilágítása, vagyonnyilatkozata, parlamenti tv-közvetítések stb.)Soltész István most megjelenő bibliográfiai kötete ugyanakkor arra is vállalkozik, hogy a képviselőkhöz és a választásokhoz kapcsolódó szakirodalomban visszatekintsen és a modern polgári népképviselet kezdetéig visszamenőleg feldolgozza és lemalizálja a megjelent publikációkat.A bibliográfia ebben a tekintetben széles történeti áttekintést is nyújt és egyben lehetőséget ad arra, hogy az olvasóban, a felhasználóban mintegy visszaepülhessen" a történetileg elvesztett folytonosság, legalább irodalmában áttekinthetővé váljanak a magyar parlamentarizmus korszakai és hagyományai.