Bibliográfia az Országgyűlésről, a képviselőkről és a képviselők választásáról [antikvár]

A fedlap alsó sarka megtört, kissé felpördült.
Boldogabb nemzetek és társadalmak életében az emberi élet hétköznapjainak szerves tapasztalata a szokások és a hagyományok - a múlt, a történelem - személyes átélhetősége. Ezt az élményt közvetíti a szűkebb-tágabb család, a felnövekvő nemzedékek szocializációja, az intézmények története, sajátos hagyományai és kultúrája - összességében a társadalomban zajló folyamatok egésze. A magyar történelem több évszázadra visszanyúló és sajátos társadalmi zavarokat létrehozó jelensége a folytathatatlanság - a történelmileg folyamatos törések láncolata. Ennek pedig egyenes, súlyos torzulásokat előidéző következménye, hogy nemzedékek egész sora élte át újra és újra a megelőző nemzedékek, az apák és nagyapák életének, sorsának és értékeiknek vállalhatatlanságát, folytathatatlanságát. A családi és egyéni élettörténetekben évszázadok óta hosszú és meghatározó fejezetek kitörlődnek vagy legjobb esetben is átíródnak, erősen retusálódnak. Így van ez bizonyos műfajokkal is. Ha visszatekintünk a századforduló polgárosodó Magyarországa, de még inkább a fokozatosan polgárivá lett Nyugat-Európa könyvkiadására, szakirodalmi hagyományaira, azt kell látnunk, hogy meghatározó műfajok - adattárak, címtárak, bibliográfiák, lexikológiai feldolgozások - jelzik, mintegy hordozzák a folyamatosan épülő, bővülő adatok, tények, ismeretek nemzedékeken átívelő átörökítésének folytonosságát. Az adatok, a tények, a történések összegyűjtése, számbavétele, feldolgozása és hozzáférhetővé, nyilvánossá tétele a hozzáértő számára igen beszédes tény - vagy éppen hiány - egy nemzet polgárosodásának, civilizáltságának a megítélése szempontjából. „Míg a könyvek rendezetlen gyűjteménye csak élettelen papírtömeg, amelyet néha métermázsaszámra kótyavetyél el hozzá nem értő gazdája, addig a rendezett könyvtár olyan, mint a harcrakész hadsereg, amely bármikor felhasználható a legeszményibb, de egyúttal a leggyakorlatibb nemzeti célok szolgálatára s a nemzeten át az egyetemes emberi érdekek javára" - írta éppen 75 éve Zsitvay Tibor, a képviselőház akkori elnöke az Országgyűlés Könyvtára akkor megjelent katalógusának előszavában. És miképpen rendezett könyvtár nem képzelhető el a kor tudományosságának színvonalán álló katalógus nélkül, úgy nem képzelhető el korszerű tudományosság, képzés és oktatás olyan bibliográfiai munkák nélkül, amelyet most vesz kezébe a Tisztelt Olvasó.