Biztonságért kilincselve... [antikvár]

Előszó Manapság kevesen kilincselnek biztonságért Budapesten. Másként fogalmazva, kevesen veszik a fáradságot, hogy a főváros polgárai számára nyugalomért, békéért, biztonságért kilincseljenek, hiszen erőt próbáló, néha kilátástalan küzdelemről, esetenként szélmalom-harcról van szó. Mindig voltak azonban olyanok, akik ennek tudatában sem adták föl. Ha most egy „urbán legendával", esetíeg egy városi népmesével akarnánk indítani ezt a történetet, akkor úgy kezdhetnénk, hogy volt egyszer három jóbarát, akik az útjuk során három kapuhoz érkeztek. Három kapuhoz, amelyeknek a kilincsét elfordítva új távlatok nyílnak, és új utak erednek a békesség szigete felé. E három „társadalmi kapu", valójában elméleti megközelítés, a kapuk a „Biztonság kultúrája" a „Közeli rendészet" és az „Élhető város" szimbólumai. E három kapun átíépve találjuk meg ugyanis azokat az elveket, eszközöket és feltételeket, melyek a közösségi rendőrség filozófiáját gyakorlati tartalommal töltik meg. A három jóbarát elindult a három kapun át vezető úton. Egyikük már nem él. Murányi Zoltán 2004 májusában halt meg fiatalon, 44 évesen. írásainak rendezésével és közzétételével az ő emléke előtt szeretnénk tisztelegni. Gondolataival szembesülve gyakran megdöbbentünk azon, hogy noha kötetünkben közölt sorait még az ezredforduló követő években vetette papírra, mégis, a felvázolt megoldások - főként a közigazgatás átszervezésének tekintetében -, mára mennyire pontosan, szinte szóról szóra megvalósultak. Megelőzte korát, így nem csoda, ha koncepciójának tanulmányozása közben elveit, javaslatait még akkor is időszerűnek és mainak érezzük, ha tudjuk, ő már régóta nincs közöttünk. Ki voh valójában Murányi Zoltán? Szüleit korán elvesztette, nagyszülei nevelték, akiknek családjából a megismerés szenvedélyét, közösségvágyat, humán szellemiséget, az emberek iránti végtelen tapintatot és szinte aszkéta önfegyelmet hozott. Szelídséget, amelytől minden erőszak távol állt. Murányi Zoltán az Eötvös Lóránd Túdományegyetemen végzett, 1985-ben avatták az Állam- és Jogtudományok doktorává. Egyetemi tanulmányai előtt, „előfelvételisként" az MN 37. Forradalmi Ezredénél, töltötte le katonai szolgálatát, majd 1986-89 között levelező hallgatóként az ELTE Bölcsészettudományi Karán filozófia szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. 1985-ben a Pest-megyei Kerületi Központi Bíróságon fogalmazó lett, 1986 és 1990 között a bölcsészkaron tudományos munkatársaként, tanársegédként dolgozott. Közben külső előadóként a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán társadalomtudományi tárgyakat oktatott: filozófiát, politikaelméletet, jogot és közgazdaságtant. 1990-től lett a katonai főiskola kinevezett oktatója, majd a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Jogtudományi, később a Jogtudományi és Politikaelmélet tanszékén oktatott alkotmány és államigazgatási jogot, egyetemi adjunktusként. Ragaszkodott a katonai felsőoktatáshoz, ugyanakkor szemináriumokat vezetett az ELTE jogi karán, és a Rendőrtiszti Főiskolán is. Túdományos fokozatát az ELTE-n, 2002-ben szerezte meg állam- és jogtudományokból. Amikor 1990-ben a rendszerváltással új feladatok kezdődtek a jogalkotás terén, mindjárt otthon érezte magát az intenzív alkotó munkában, a nyilvános közös gondolkodásban, az új értékek keresésében. Lendülettel végezte tanári munkáját, jegyzeteket, tankönyveket írt, publikált. Lételeme volt a tanári munka, évente közel félezer órát tartott, mert meggyőződése volt, hogy a katonatiszt sokoldalú jogi felkészültség nélkül nem tud megfelelni hivatásának és a szövetségesi feladatoknak sem. A hallgatóknak a tárgy, amit tanulnak, csak a tanárral együtt létezik. Szerették előadásait, sokat kérdezték, az udvaron is lépten-nyomon megállították. Bölcsészeti szemlélete abszolút intellektualitással párosult. Ismerte a valóságot, annak fogalmi ábrázolását és ismerte a valóság derűs oldalát, fonákját is. Túdta, hogy a paragrafusok között mindig kivillan az emberi valóság részleteinek cinizmusa, ebből táplálkozott anekdotáinak végtelen sora.' lm 1 Dr. Harai Dénes: Búcsúzunk tôle. Nenizetvédelmi Egyetemi Fórum, Vm. évf. 2004. 3.szám