BMK füzetek 4. - Különszám [antikvár]

Meg kellett tapasztalnunk, hogy a bűnözés napjainkban egyre növekvő terjedelme mind nagyobb veszélyeket jelent a társadalom tagjaira. Történelmi tény, hogy a korszerű társadalmakban nem elég a bűnözést bűnüldözéssel kezelni, mintha egymagában képes volna elfogadható, a társadalom számára elviselhető keretek között tartani azt. A kihívásokra társadalmi keretek között kell reagálni. Volt olyan időszaka hazai életünknek, amikor nehézkesen vettük tudomásul az egyes bűncselekmények valóságos motivációs tényezőit. A probléma társadalmi veszélyességét pedig a kriminológiai, kriminalisztikai műhelyekben időben jelezték;- kellő szerénységgel. A társadalom közállapotaiban lezajlott gyökeres átalakulás, mindenek előtt a tulajdonviszonyok alapvető megváltozása szükségszerűen előtérbe helyezte a bűnözés objektívebb áttekintését. A 80-as, 90-es években minden kormányzat foglalkozott a bűnözés társadalmivá terebélyesedésének tendenciáival. Törekvések, valós szándékok mutatkoztak a probléma komplex jellegének feltárására, az ebből eredő következtetések levonására, ám átfogó megoldás a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájának megalkotásáig még nem született. Mint minden társadalmi jelenségnek, így a társadalmi bűnmegelőzés gondolatának, témakörének is időre volt szüksége ahhoz, hogy kiforrjon, megérjen. Úgy tűnik, hogy hazánkban 2003. derekára jött el a probléma legfelső szintű kezelésének ideje, mármint, hogy a szinte társadalmivá vált bűnözés alapján kialakult félelem mintegy kierőszakolta, cselekvésre ösztönözte a bűnüldöző, a jogalkotó és igazságszolgáltató szerveket. A kormányzattól is azt követelte, hogy foglalkozzék a magyar társadalom nyugalmát zavaró kérdésekkel, így ezek között a bűnözéssel. Maga a gondolat a kormányprogramban is szerepet kapott a létbiztonság, jogbiztonság és közbiztonság megteremtésének, az ebből eredő nyugodt közállapotok biztosításának követelményeiben. Kialakultak a bűnözéssel szembeni fellépés alapvető irányai, területei, formái, eszközei és módszerei.