Büntetés-végrehajtási jog [antikvár]

Hazánkban a büntetés-végrehajtási jog elméleti feldolgozásának és egyetemi oktatásának gondolata már a XX. század elején megjelent. Finkey Ferenc különösen kívánatosnak tartotta a börtönügy részletkérdéseinek ismeretét a bírákra, ügyészekre nézve, ezért azt ajánlotta, hogy „a börtönügy rendes tantárgy gyanánt adatnék elő és annak kötelező hallgatása a joghallgatóknak előíratnék". Finkey elképzelésének gyakorlati megvalósítására csaknem 70 évet kellett várni. Az alacsonyabb szintű tanfolyami kurzusokat és ismeretterjesztő előadásokat nem számítva, a felsőoktatásban 1972-től kezdődött meg a Rendőrtiszti Főiskolán a büntetés-végrehajtási jog oktatása. Finkey ideája, a börtönügynek a jogászképzésbe rendes tantárgykénti - főkollégiumkénti - beiktatása csak a rendszerváltozás után, a 90-es években valósult meg. Ebben számos kedvező körülmény játszott közre, így - többek között - a büntetés-végrehajtás tudományának különösen az utóbbi két évtizedben mutatott dinamikus fejlődése, a rendszerváltozást követően a jogállamiság sokoldalú követelményeinek való megfelelés igénye és ezzel összefüggően a büntetés-végrehajtási jog jogági elismertsége. A büntetés-végrehajtási jogi ismereteknek első, terjedelmes jogelméleti, történeti és összehasonlító feldolgozást is tartalmazó tankönyvi kiadása 1983-ban jelent meg a BM Könyvkiadótól. Az 1999-ben a Rejtjel Kiadó-Rendőrtiszti Főiskola közös kiadásában megjelent jegyzet feladata elsősorban a büntetés-végrehajtási szervezet hatáskörébe tartozó szabadságvesztés-büntetés, illetve a szabadságkorlátozó intézkedések végrehajtására vonatkozó joganyag feldolgozása volt. 2001-ben, a Rejtjel Kiadó gondozásában megjelent tankönyv már a büntetés-végrehajtási jog teljes joganyagának bemutatására vállalkozott. E tankönyv, amely a harmadik átdolgozott kiadás, a 2001 és 2003 közötti jogszabályi módosításokat tartalmazza. A tankönyv szerkezete lényegében nem módosult. Az első rész az elméleti alapvetés után bemutatja az egyes európai államok büntetés-végrehajtási rendszereit a második világháború utáni időszakban. A második és a harmadik rész a szabadságelvonással, illetve korlátozással, míg a negyedik rész az ezekkel nem járó büntetőjogi, büntetőeljárási, rendészeti stb. jogkövetkezmények végrehajtásának jogi szabályozását dolgozza fel. Végül az ötödik rész a büntetés-végrehajtási tevékenység fokozatosan szélesedő jogállami kontrollját mutatja be. A tankönyv feladata a tantárgy ismeretanyagának elsősorban a felsőoktatás hallgatói számára való korszerű összefoglalása. Ugyanakkor haszonnal forgathatják mindazok, akik foglalkozásuknál, vagy hivatásuknál fogva kapcsolatban állnak a büntetés-végrehajtással. A tankönyv végén közöljük a büntetés-végrehajtási jog válogatott hazai és nemzetközi szakirodalmának jegyzékét.