Bűnügyi Szemle 1912. (nem teljes évfolyam)/Büntető Jog Tára 1912-1913. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Bünügyi SzemleSzerkesztő : DR. ANGYAL PÁL, egyetemi tanár.Megjelenik minden hó í5-én, augusztusés szeptember hó kivételével. ::: Kéziratok vissza nem adatnak. :::Előfizetési ár a Büntető Jog Tárá"-val együtt egész évre í6 korona, féíévre 8 korona, negyedévre 4 korona.Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, I., Krísztína-kőrut J55J57., I. 1- szám.Budapest, 1912. október 15.I. évfolyam.Beköszöntő.A magyar büntetőjogászok s a büntetőjog melléktudományainak művelői régtől fogva nélkülözik azt a helyet, hol összetalálkozva nézeteiket kicserélhetnék s egymást támogatva nemcsak a maguk előrehaladását, de a büntetőjog fejlődését is biztosíthatnák. A bíró, ügyész, ügyvéd, rendőrtisztviselő, szóval gyakoriak kríminalistáínk és pedig különösen a vidékiek, az egyetem falai közül távozva, alkalom híján alig, vagy éppen nem vettek, mert nem is vehettek tudomást a büntetőjog átalakulási folyamatának. irányáról és ujabb mozzanatairól s közülük nem egy immár elavult tankönyvének szük határai között mozog még napjainkban is s a modernebbek közé tartozik az, kí kommentárból egészíti ki hézagossá vált ismereteit. De a büntetőjog elméleti művelője sincs sokkal jobb helyzetben, mert ha módjában is van a judíkatura fejlődését figyelemmel kísérni s annak tételeit értékesíteni, nehézségekkel kell már megküzdenie, amikor a közvetlenül mellette dolgozó törvényszéki orvos, pszíhíater, írásszakértő stb. munkásságának eredményeit óhajtja megismerni. Nagy távolság választja el egymástól továbbá a gyakorlati büntetőjog különböző területein működő hívatásos szakférfiakat is; a kír. bíróságok tagjai alig tudnak a kihágások felett ítélkező közigazgatási tisztviselőkről és viszont, a katonai s jövedéki büntetőjog meg éppen a mostoha gyermekek közé tartozik. Nem tudott továbbá sem a gyakorlati, sem az elméleti büntetőjogászokkal kellő érintkezést fentartaní a börtönügyi tisztviselő, a kriminológus, kriminalstatisztikus; egymást nem ismerve dolgoztak egyik oldalon a krímínalísták, a másikon a büntetőjog melléktudományainak művelői. Ily körülmények között a törvényhozónak sincs módjában a való helyzetet, az égető szükségleteket s a kielégítésre váró igényeket a maguk