Bűnügyi Technikai Közlemények 1984 [antikvár]

A HLA antigének kimutatása beszáradt vérfoltokból DR. LONTAI IMRÉNÉ r. alezredes, a biológiai tudomány kandidátusa 1. BEVEZETÉS 1.1 A HLA rendszer Az 1900-as évek elején az összeférhetetlen vérek transzfúziójából eredő problémák az ABO rendszer antigénjeinek felfedezését eredményezték, míg századunk közepén a transzfúziós szövődmények, valamint az egyes bőrátültetési kísérletek sikertelensége állatkísérletekben speciális fehérvérsejt reakciók kimutatásához vezetett. A jelenség részletes tanulmányozása eredményezte a HLA rendszer (Humán Limfocita Antigén) létezésének felismerését. A rendszernek ma már több, mint 80 antigénje ismert. Az antigéneket meghatározó gének a 6. számú kromoszóma rövid karján az A, B, C, D és DR elnevezésű locusokba csoportosulnak, melyet Fő Hiszto-kompatibilitási Rendszemek nevezünk. 1967-ben az Egészségügyi Világszervezet Bizottsága a HLA nomenklatúrában a következőket fogadta el: minden, nemzetközileg jól definiált antigén a locusnak megfelelő betűt és a specifitásra jellemző számot kap, a kevésbé jól definiált antigének átmenetileg ,,W" jelzést (workshop) kapnak számaik elé. Mivel minden egyénnek, minden locuson két specifikus antigénje van, a lehetséges locusonkénti variációkból (A:20, B:30, C:7, D/DR:13 — hozzávetőlegesen) adódóan a rendszer igen nagy variabilitást mutat. A számított érték: 7—8 millió fenotípus. Rendkívül kicsi annak a valószínűsége, hogy két — egymással rokonságban nem levő — egyént találjunk, akik ugyanolyan szöveti antigénekkel rendelkeznek. Emberben nincs más olyan genetikai rendszer, amely ilyen magasfokú polimorfizmust mutatna, ezért tartjuk fontosnak a HLA rendszer antigénjeinek vérfoltból történő meghatározására a megfelelő módszerek kidolgozását.