Csak semmi pánik [antikvár]

A felszámolási eljárás 1986-os bevezetése óta számos gyakorlati tapasztalattal rendelkezünk már e jogintézmény alkalmazhatóságáról, annak köréről. Önmagában vizsgálva az eltelt két év eseményeit mindenképpen arra a megállapításra kellene jutnunk, hogy ez az idő rendkívül rövid egy jogintézmény teljes kiforrásához és éppen ezért akár elvi, akár gyakorlati szempontból való megítéléséhez. Hazánkban azonban mind társadalompolitikai, mind gazdaságpolitikai vonatkozásokban erőteljesen felgyorsultak az események, és némi túlzással azt állíthatjuk, hogy szinte a reform "időzavarába" kerültünk, amikor is a társadalmi igények és elvárások olyan súllyal és intenzitással jelentkeznek, amelyeknek a "Normál" jogalkotási ütem nem képes eleget tenni. Ilyen körülmények között rendkívül nehéz egy mindenféleképpen megalapozott koncepciót előterjeszteni, az idő azonban sürget, és így e sajátos körülmények miatt vállalnunk kell a tévedések kockázatátt, viszont úgy hisszük, ma ez is jobb, mintha gondolatainkkal csak évek múltán jelentkeznénk. Jelen kötet tulajdonképpen egyetlenegy kérdésre keresi a választ: mi az esély a válsághelyzetben lévő gazdálkodó szervezetek talpraállítására, és milyen módon lehet elérni azt? Tisztában vagyunk azzal, hogy ez elsősorban nem jogi kérdés, a jog legfeljebb csak a megfelelő kereteket biztosíthatja, amelyekkel viszont éppúgy lehet élni, int nem élni - megfelelő keretek hiányában azonban a legjobb szándék megvalósítása is könnyen zátonyra futhat. A társasági törvény megalkotásának a példája optimizmusra adhat okot, hiszen, ha egy ilyen léptékű, jelentőségű köüdexet ilyen rövid idő alatt sikerült kidolgozni, akkor ez talán a terjedelmileg szerényebb csőtörvény esetében is megismétlődhet.