Csődjog 1993 [antikvár]

Gyakorló jogászok tudják, hogy egy törvény nem a hatálybalépésének napján kezd „élni". El kell telnie egy kis időnek, míg minden fordulatát, ragját és toldalékát megismerjük, s csak ezután mondhatjuk azt, igen, mi már tudjuk használni. A csődtörvényt - az 1991. évi IL. törvényt a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról - másfél éve alkalmazzuk, s körülbelül mostanra jutottunk el oda, hogy az óriási mennyiségben benyújtott csődbejelentések folytán indult csődeljárásokból a tanulságokat le tudjuk vonni, a felszámolási eljárások kérdései pedig csak az eljárás első felére vonatkozóan tisztázódtak. Természetesen minden nap hoz új és eddig ismeretlen, megoldatlan jogi problémát, de ettől szép ez az egész. A módosítás, mivel alapvető változtatások történtek, elsősorban a csődeljárásban, meg fogja teremteni a maga problémáit, és úgy vélem, hogy azoknak kell megpróbálkozni az előzetes válaszadással, akik a gyakorlatban ezekkel a gondokkal vagy hasonlókkal küszködtek eddig is. Ezért vállalkoztam arra, hogy a Fővárosi Bíróságon összegyúlt tapasztalatainkat - és hozzá a saját elképzeléseimet - összefoglaljam, s azok kezébe adjam, akiket e három eljárás közvetlenül érint.