Csődjog [antikvár]

ELŐSZÓ A csődtörvény 1992. január 1-jei hatálybalépése óta örvendetes módon több kitűnő kommentár látott napvilágot, amelyek nagyban elősegítették, hogy a gyakorlatban felmerült problémák megoldása az érdekeltek számára több-kevesebb sikerrel záruljon. Közismert, hogy csődtörvényünk két novelláris szintű és számos egyéb kisebb módosításon esett át, ezek nyilvánvalóan megnehezítették a jogalkalmazó munkáját. Jelen kommentár bár igyekszik a bírói gyakorlat által felvetett legfontosabb problémákra választ keresni, fókuszában mégsem a napi gyakorlat áll, hanem arra tesz kísérletet, hogy bemutassa azt a dogmatikai hátteret, a nemzetközi fejlődés rendjét, amelynek figyelembevételével a jogalkotónak a jövőben mindenképpen számolni kell. A magyar jogirodalom a kontinentáUs jogok feldolgozásán már túl van, lényesen kisebb számban szerepelnek azonban az angolszász jogi megoldásokat tárgyaló munkák. A legutóbbi időben érdekes konvergencia figyelhető meg az angolszász és a kontinentális jogok között, éppen ezért került beépítésre az USA csődjogát tárgyaló fejezet. A környezetvédelmi kérdések egyre nagyobb gazdasági súlya miatt külön fejezetben tárgyalom ezt a kérdéskört, ami annál is inkább indokolt, mert az UNIÓ-s tagországok csődtörvényei nem tartalmaznak speciális kömyezetvédelmi rendelkezéseket. Ebben a vonatkozásban tehát a magyar jogalkotó mindenképpen úttörő szerepet játszik, legalábbis ami a kérdés jogi vonatkozásait illeti. A fejezet elsősorban gyakorlatorientált és a kömyezetvédelmi szakemberek szemszögéből világítja meg a kérdést. A feldolgozás során éppen ezért nagy segítséget jelentett számomra Gonda Judit értékes disszertációja. Az eddigi kommentárok nem foglalkoztak a csőd büntetőjogi vetületeivel, ami teljességgel érthető mivel maga a Cstv. nem tartalmaz büntetőjogi rendelkezéseket, hanem ezeket a Btk.-ban helyezte el.