Diplomáciai és nemzetközi jogi lexikon [antikvár]

A "Diplomáciai és nemzetközi jogi lexikon" megjelenése a magyar nyelvű népszerű tudományos irodalmat hézagpótló művel gazdagítja. Az egyetlen említést érdemlő, magyar nyelven eddig megjelent hasonló tárgyú munka (Szondy-Jónás: "Diplomáciai lexikon") nem volt több - és nem is tűzte ki céljául, hogy többnek tekintsék - a diplomaták és diplomáciai kérdésekben szakmailag érdekelt hivatásos jogászok szűk köre számára készült szakmai segédkönyvnél. A jelen mű kiadásával a Magyar Tudományos Akadémia első ízben ad olyan könyvet a magyar olvasóközönségnek a külpolitika és a nemzetközi kérdések iránt érdeklődő széles rétegei kezébe, amely a speciális szakképzettséggel nem bíró olvasó részére is hozzáférhetővé teszi és megkönnyíti a diplomácia és a nemzetközi jog alapvető fogalmainak és szabályainak megismerését. Nem véletlen, hogy ennek a könyvnek a megszületésére csak a felszabadulás után, a népi demokratikus Magyarországon került sor. A földesurak, bankárok és gyárosok Magyarországán, ahol a lakosság túlnyomó többségét kitevő dolgozó parasztság széles tömegei még a politikára általában is úgy tekintettek (és nem alap nélkül), mint "urak huncutságárá"-ra, s a munkásságnak is csak a legöntudatosabb rétegei fejtettek ki aktív politikai tevékenységet - a diplomácia és a nemzetközi kapcsolatok területe nem is csak egyszerűen az "urak", de úgyszólván kizárólag az arisztokrácia monopóliumának számított. Ahhoz, hogy valaki diplomáciai pályára, külügyi szolgálatba léphessen, ha nem is okvetlen grófnak vagy bárónak, de legalábbis kétpredikátumos nemesembernek vagy dúsgazdag ember fiának kellett lennie. Közönséges halandó, munkás vagy paraszt gyermeke, vagy akár közönséges polgári értelmiséginek a gyermeke külügyi pályára nem mehetett. Azok, akik diplomáciai posztokon, illetve nemzetközi fórumokon, mint "a magyar nép képviselői" léptek fel - az Eszterházyak, Széchenyiek, Telekiek és lakájaik: a kertészistvánok és auerpálok, nem a magyar munkások, parasztok és értelmiségiek érdekeit, hanem a magyar burzsoá és földesúri osztály érdekeit - és elsősorban éppen a földesurak érdekeit - képviselték. A régi Magyarország külpolitikája - a monarchiabeli Magyarországé éppenúgy, mint a Horthy-Magyarországé - a bárók és bankárok külpolitikája volt.