Egy per - ötven év távlatából [antikvár]

1927. február 26-án, szombaton, újabb letartóztatások hírei jutottak el hozzánk; a lapok hírül adták, hogy a rendőrség valamilyen nagyszabású és nagyon veszélyes kommunista összeesküvés nyomaira bukkant, és nagy eréllyel folytatja a nyomozást. Az Est szenzációs tálalásban azt írta, hogy az MSZMP és a kommunisták nagy rendzavarásokat készítenek elő, a munkanélküliek fellázításával rombolásokat terveznek a fővárosban. Az esti órákban Kocsis Jánossal, Mózes Viktorral és Poll Sándorral egy budai kiskocsmában vacsoráztunk. Az újabb letartóztatásokról és a sajtó zavaros és riasztó közléseiről beszélgettünk, latolgattuk a várható fejleményeket. Eközben mondta ki valamelyik elvtárs, hogy leghelyesebb volna, ha elutaznék, mert az én lebukásom nagyon elmérgesítené a helyzetet. Azt feleltem az elvtársaknak, hogy elméletileg egyetértek velük, mivel azonban a letartóztatottak közül ketten is ismerik útlevelem adatait, nagyon kockázatos, sőt - mondtam -, istenkísértés volna vonatra ülni, és egy éjjelen át utazni. A leghelyesebb és legokosabb lépés az volna, ha olyan illegális lakásba mehetnék át most mindjárt, amelyről a letartóztatottak nem tudnak, Mózes elvtárs kijelentette, hogy ilyen lakás nincs, és más lehetőség sincs, meg kell kísérelnem az utazást Bécsbe. Minthogy Poll is. Kocsis is a leghatározottabban elutazásomat ajánlották, kénytelen voltam engedelmeskedni.Sietve visszatértem szállásomra, ahol közöltem a