Egy tomista jog- és állambölcselet vázlata II. [antikvár]

eloszo E második kötettel kapcsolatban is azt kell hangsúlyoznunk, hogy vázlat, hiszen a keresztény jog", társadalom- és állambölcselet tárgykörében inkább anyaggyűjtés (a kritikus mennyiségi és minőségi tömeg felkutatása) és egyfajta primer rendszerezés ez a munka is, semmint végleges szisztéma s teljesen kiforrott teória. Nem annyira a kutatás, mint inkább a rendszerezés és a tanítás szándéka vezetett, annak megfelelően, hogy a keresztény bölcselet nagy igazságait kell ismét felfedezni (s talán épp ebben áll itt ma a kutató fő munkája) és magunkévá tenni.' Bizonyos értelemben ez ma nagyobb szolgálat, mint az öncélú vagy a hatalmi érdekek vezérelte tudományos kutatás, hiszen ezek az igazságok a személyiség egészéhez szólnak, és szíven találják, megrendítik a léte értelmén töprengő embert.^ Mintegy katalizátorai személyi fejlődésének.' A tomista jelzőt továbbra is a lehető legtágabb értelemben használom, vagyis tulajdonképp a keresztény bölcseletet mint a szent tudományok egyikét, annak egy sajátos teriiletét jelenti.^ Ezzel az írással sem eredeti vagy meghökkentő akartam lenni, hanem csak amit igaznak láttam, éreztem, azt kívántam egybegyűjteni a neoskolasztikus felfogásnak megfelelően: vetera novis augere et perficere, illetve: nova veteribus confrontare, verificare, falsificare. Ma már tudjuk, hogy nemcsak a régieket kell az újakkal gazdagítani és tökéletesíteni, hanem az újakat is szükséges a régiekkel összevetni, igazolni és korrigálni, így maradhatunk tárgyilagosak és kiegyensúlyozottak tárgyunk feltárásában és megítélésében. Ezért is van az idézett szakirodalomban régi is és új is. Próbáltuk továbbá a tudományos problématudatot a lehető legszélesebb horizontban elhelyezni. Ezért figyeltünk a szaktudományok, a bölcselet és a teológia eredményeire és a problémát megközelítő módszereire, felfogásmódjaira is. Úgy véljük, hogy ezzel megfeleltünk a ma sokat emlegetett holisztikus (rendszerszemléletű) látásmódra törekvés elvének, szükségének. ' Ne felejtsük el, hogy az ép tanítás elültetése biztosítja az itjú nemzedékben az ép személyiséget, s az ép személyiségek fognak ép társadalmat, rendet, békét teremteni. " A tudományt ma illetéktelenül szűkítjük a kutatásra, az újdon.ság megtalálására. A tudomány és művelője, a tudós tevékenysége ugyanis több célt szolgál egyszerre. Egyrészt új és igaz ismeretek szerzésére irányul (ez lenne a szoros értelemben vett kutatói tevékenység); másrészt az új ismerteket beilleszti a már ismertek rendszerébe. Harmadrészt arra is törekszik, hogy a már ismert igazságokat bent tartja a probléma-tudatban, vagyis őrzi azokat. Negyedrészt a tényleges és az elméleti tájékozódás után új kutatási irányokat jelöl ki. Ötödré.szt az is feladata az igazi tudósnak (kutatónak), hogy tudománya régi és új ismereteit mind szervesebb világképbe, világnézetbe rendezze. Az egész értése szempontjából talán ez a funkciója a legfontosabb és az emberi haladás számára hosszú távon a leggyümölcsözőbb. ' Vö. Bamberg, C., Az emberség ára. A korai keresztéin' remeték és szerzetesek tapasztalatai alapján, Pécs 1999,5-27. Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy a katolikus világ kétféle értelemben műveli a filozófiát: egyrészt mint szent tudományt (ami segít megértetni a kinyilatkoztatást), másrészt mint világi tudományt, amit lehet kutatni és oktatni keresztényként vagy más vallási alapállás fényében, illetve az ún. fenomenológiai módszerrel. 19