Egyesületek [antikvár]

Részlet: 1. Az egyesülési jog fogalma A bevezetőben már említést tettem arról, hogy az alkotmány értelmében a Magyar Köztáraságban az egyesülési jog alapján mindenkinekjoga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetőleg azokhoz csatlakozni. Az Etv. 1. §-a rögzíti, hogy az egyesülési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amelyet a Magyar Köztársaság elismer és biztosítja annak zavartalan gyakorlását. Az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van arra, hogy másokkal szervezeteket, illetőleg közösségeket hozzon létre, vagy azok tevékenységében részt vegyen. Az egyesülési jog tehát az Alkotmány által biztosított jog arra, hogy bármely jogszabály által nem tiltott cél érdekében a magánszemélyek, a jogi személyek, valamint ezek jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetei közösségeket hozzanak létre, illetve azok tevékenységében részt vegyenek. Az egyesülési jog tartalma az elmúlt évtizedek során jelentősen átalakult. Az I. világháború után az 5084/1919. M. E. rendelet értelmében a Kormány felhatalmazta a belügyminisztert, hogy az új egyesületek és fiókegyesületek alakításának tilalma alól kivételeket engedélyezzen olyan új egyesületek vagy fiókegyesületek tekintetében, amelyeknek megalakítását közérdekből indokoltnak tartotta. Az 1922. évi XI. törvénycikk kimondta, hogy bármely egyesület és mindennemű bármely más néven szereplő polgári szervezet csak a belügyminiszter, illetőleg a belügyminiszterrel egyetértöleg a fennálló törvények értelmében arra illetékes más szakminiszter által láttamozott alapszabályok, szabályzatok, illetőleg szabályok alapján működhetnek. A törvénycikk az egyesületek alakítása tekintetében számos tilalmat állított fel és részletes szabályokat tartalmazott az egyesület ellenőrzéséről.