Elveszett alkotmányaink [antikvár]

A második világháború után a magyar társadalom és a magyar állam életének átalakulásával alkotmányos helyzetünk is megváltozott. Kül- és belpolitikai okokra tekintettel új korszak kezdődött hazánk alkotmányos életében. A nemzetgyűlés - népszavazás mellőzésével - szakított az ezeréves királyság intézményével, az ország államformája az 1946:I. tc. szerint köztársaság lett. Az alkotmányos viszonyok változása a magyar alkotmányfejlődés történeti áttekintését szükségessé tette arra is tekintettel, hogy alkotmány- és közjogunk tankönyvei régebbi kiadásúak voltak. A témának, a közjogi fejleményeknek tárgyilagos vizsgálatát a szovjet megszállás, majd 1948-ban a nyíltan hatalomra kerülő szocialista tekintélyuralmi rendszer kizárta. Az 1989. évi rendszerváltozás tette lehetővé a közjogi fejlemények vizsgálatát. A tekintélyuralmi- bürokratikus politikai rendszer lebontása lehetővé tette a kelet-közép-európai rendszernek változását, így hazánknak is plurális-demokratikus rendszerré való átalakulását. Az új intézményesített rendszer kereteit és alapelveit meghatározó alkotmány nem szakadhat el történelmünk folyamatától és attól a nemzetközi környezettől, amelyben az átalakulásunknak végbe kell mennie. Figyelembe kell tehát venni a magyar alkotmányfejlődés értékeit, továbbá az európai fejlődés beilleszkedés kereteit. Az alkotmányosság és az önkormányzat eszméje mindig elevenen élt a magyarságban, elég utalnunk az 1222-es Aranybullára és azokra a küzdelmekre, amelyeket a magyar nép a történelem során az alkotmányt sértő politikai főhatalom hordozói ellen vívott. Ugyanakkor igazodtunk az európai fejlődés fő irányvonalához is. Az Árpád-házi királyok óta hazánk az európai kultúra része és a legjobbjai a legmostohább körülmények között is arra törekedtek, hogy tartósan ne távolodjanak el azoktól a társadalmi és gazdasági folyamatoktól, amelyek a világnak ezen a részén végbementek. Ma sem törekszünk egyébre, minthogy a nemzet értékeinek megőrzése mellett bekapcsolódjunk az új ipari forradalomban kialakult kultúrkörbe. A magyar államfejlődésnek tehát olyan hagyományai vannak, amelyekre építhetünk, ezért nem felesleges áttekintenünk alkotmányunk fejlődését. A rendszerváltoztatás idején szerzőtársammal, az időközben elhunyt Rudolf öcsémmel úgy véltük, hogy az átmeneti időben nagy fontosságú, közérdekű annak megállapítása, hogy ősi alkotmányjogunkból mi maradhat érvényben, s ha egyes részei megváltoztak, azok milyen módosulással érvényesülhetnek.