Erkölcs és vallás/A Galilei-kérdés/Párhuzamok a kereszténység és más vallások között/Az élet problémája/A lelkiismeret/A lélek/A vallás lélektana [antikvár]

Részlet az első műből: A vallás és erkölcs viszonyának kérdése a kereszténység előtt. I. § A görög bölcselet. A vallás és erkölcs kölcsönös viszonyának kérdését, mint látni fogjuk, a kereszténység tisztázta végérvényesen. A görög bölcselet komoly része, törzse, ebben a tekintetben is az igazságnak csak töredékeit nyujtja. Socrates, az első nagyobbszabású gondolkodó, mélyen vallásos lélek és életcéljának tekinti jámborságra nevelni az embereket. A lelkiismeret szózatát az istenség szavának tartja, melyre föltétlenül hallgatni kell. Ő maga többször helyezkedett életében arra az álláspontra, hogy inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek, az államnak, a társadalomnak. Az erkölcsös cselekvés Socrates szerint: értelmes, célszerű cselekvés, emez pedig azonos az istenségnek akaratával. Istent tisztelni kell imádsággal, engedelmességgel, áldozattal, amelyeknél legfőbb a jó szándék. A lélek halhatatlansága Socratesnél kétségbe nem vont tétel. Vallás és erkölcs tehát együvé tartozik.