Bővebb ismertető
1. AZ EURÓPAI UNIÓ KÖRNYEZETPOLITIKÁJA - AKCIÓPROGRAMOK
Az Európai Uniót, mint az európai integráció új szervezetét az Európai Közösségek 12 tagállama az 1992-ben Maastrichtban aláirt és 1993. november 1-én hatályba lépett szerződéssel hozta létre. Az Európai Unióról szóló Maastrichti Szerződés az integráció új szakaszát kijelölve a gazdasági és politikai integráció elmélyitését és kiterjesztését tűzte ki célul, a már működő politikai ágazatokat továbbfejlesztette, a közösségi cselekvés számára új politikai területeket nyitott meg, és új együttműködési formákat hozott létre.
A Maastrichti Szerződés az európai integrációt egységes intézményi keretekbe foglalva ráépül az európai integráció kezdetén létrehozott három Európai Közösségre (Európai Szén- és Acélközösség, Európai Gazdasági Közösség, Európai Atomenergia Közösség), amelyeket az Európai Unió első pillérét alkotják. A Maastrichti Szerződés az Unió második pilléreként a közös kül- és biztonságpolitikát jelöli meg, egy közös védelmi politika kialakításának végső céljával, harmadikként pedig az igazságszolgáltatás és a belügyek terén való szoros együttműködést.
Az Európai Unió az Európai Közösségek intézményrendszerére épül, a közösségi vívmányok (acquis communautaire) fenntartásával biztositva az integráció folyamatosságát. Az Európai Közösségek az Unió keretében, de továbbra is önálló integrációs szervezetként működnek tovább. Az Európai Uniónak tehát nincs külön környezeti politikája, hanem az Európai (Gazdasági) Közösség keretében létrehozott környezeti politikát kell e fogalom alatt érteni.
Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Római Szerződés természetesen nem tartalmazott a környezeti politikára vonatkozó rendelkezéseket, hiszen 1957-ben e problémakör még nem jelent meg közvetlenül, nem vált olyan mértékben alapkérdéssé, mint a hetvenes évek elejétől. Egyébként is az Európai Közösség létrehozásának céljai a gazdasági integrációra koncentráltak. A váltás tehát a hatvanas évek végére, de különösen a hetvenes évekre tehető, amikor világosabbá vált a gazdaság és a környezetvédelem szoros kapcsolata, illetve a környezeti problémák sokasodása szükségessé tette az integrációs lépéseket is. A gazdasági integráció a hetvenes évekre eljutott arra a szintre, amelyben a környezeti kérdésekben való közös cselekvés hiánya gátolta magának az integrációnak további előrehaladását. Gondoljunk akár a termékszabályozás különbözőségére, az erőforrások felhasználásában rejlő korlátokra, az erősebb környezetvédelmi követelményeket támasztó országok és a környezeti szempontból "lazább" megítélésű országok közötti különbségekre az ipar telepítési feltételeit tekintve, stb. Világossá vált, hogy a Közösség környezeti integrációja a gazdasági integráció szükségszerű velejárója.